Tegnap reggel az ABC ajtajában vigyorgó MSZP képviselőtől kértem egy "szeretetcsomagot", kíváncsi voltam mit tudnak még ígérni. A képviselő mellett álló pártkatona lenyúlt a pultra és felvett egy kupacot. Hűtő mágnes, szórólap, kis füzet, toll. Közben a hajtókámon észrevette az angyalos nagy Magyarország címeres kitűzőt és a nemzetiszín szalagot. Úgy nézett rám, mintha maga a sátán ült volna a kabátomra... Furcsa egy világot élünk ma!
Én büszke vagyok arra, hogy őseim az elmúlt ezer évben részesei voltak a nagy magyar történelemnek. Büszke vagyok arra is, hogy a 19. században a politikának is részese volt egynémely szépapám. Büszke vagyok rá, hogy felmenőim ott voltak az ország jeles eseményeinél. Ezek persze nem az én érdemeim, ez csak az örökségem része.
Nekem nem adatott meg az Isten kegyelméből (vagy hála Istennek), hogy az ország politikai életébe többször szóljak bele, mint a négyévenkénti választás. Nagyapám nagyapjának az apja 1848ban a Parlamentben és a hadügyi bizottmányban tette a dolgát. Ezzel szemben az én dolgom most csak annyi, hogy átfontoltan tegyem oda azt a kis ikszet valamelyik párt neve mellé.
Nekem nem dolgom, hogy bárkit bármiről meggyőzzek. Nem feladatom, hogy elmagyarázzam bárkinek a nyilvánvalót. És nincs lehetőségem, hogy felelősségre vonjam mindazokat, akik négy éve, nyolc éve megszavazták azokat a sehonnai bitang embereket, akiknek drágább rongy élete, mint a haza becsülete.
Aki az elmúlt négy évben, nyolc évben a saját bőrén érezte a szocialista kormányzás súlyát, az most józan eszétől vezérelve, vagy jól felfogott érdekéből szavaz másra. Akik négy éve, nyolc éve még az MSZPre adták szavazatukat, talán bocsánatos bűnt követtek el, hiszen aljas hazugságokkal, kimódolt kommunikációval, trükkök százaival voltak félrevezetve. Viszont aki idén rájuk szavaz, az vagy menthetetlenül ostoba, vagy a ritka kivételek, a haszonélvezők egyike.
Nyolc év szocialista kormányzás súlyától terhelve ostobaság a FIDESZ felelősségéről beszélni, hiszen a kormányzó pártok rendelkeztek a bármihez elegendő kétharmados többséggel. Azt is ostobaság elhinni, hogy a kormány ügyes stratégiája kivezette volna az országot a gazdasági világválságból, hiszen ma az ország abból az IMF hitelből képes csak életben maradni, amit majd a jobboldali kormányoknak kell visszafizetnie.
Már most, a választások előtt meghaladja a költségvetés hiánya az éves mértéket, pedig még csak az első negyed évben vagyunk.
Ostobaság a létrehozott infrastruktúrára, az autópályákra hivatkozni, miközben világosan látjuk, hogy a sima alföldünkön haladó autópálya háromszor annyiba kerül, mint Horvátországban vagy Ausztriában a hegyeken át vezető autópályák.
Mérhetetlen ostobaság amit Molnár Csaba állít: A FIDESZes önkormányzatok adósítják el az országot. Az önkormányzatok működési körének folyamatos növekedésével az erre fordítható keret fordított arányban változott. Nem mellesleg a települési önkormányzatok adósságállományának a felét egymagában kiteszi az SZDSZ vezette főváros adósságterhe.
És mérhetetlen ostobaság nem észrevenni, hogyan, milyen vállalatokon keresztül szippantotta el a szociálliberális nomenklatúra és az érdekköréhez tartozó vállalkozói réteg az állam, az adófizetők pénzét. Azt is észre kell venni, hogy a kormányzó pártok legmagasabb rangú politikusainak ajtaján kopogtatnak a korrupciós és egyéb gazdasági bűncselekményeket vizsgáló hatóságok. Sokukat már csak a mentelmi joguk választ el az igazságszolgáltatástól. Ma rájuk szavazni egyenlő azzal a hazaárulással, amit ők maguk követtek el!
Észre kell venni azt a tudatos népirtást, amit az elmúlt 8+4 évben elkövettek a társadalommal, és az intézkedéseik nyomán meg nem született magyarokkal szemben. Látni kell hogyan rombolták le tudatosan a jövőnket a közoktatás szétzúzásával, hogyan lehetetlenítették el az egészségügy leépítésével, hogyan szegényítettek el minket közel kétmillió munkahely megszüntetésével.
Ha ez nem hazaárulás, népirtás, akkor semmi! Minden évben egy kisvárosnyi magyar hal meg! Csökken a népesség, miközben drasztikusan nő a lecsúszók és végletesen elszegényedettek száma. És ahol a sírjaink domborulnak, már majd nem lesz aki imádságra leboruljon, mert vagy nem született meg, vagy az agyonliberalizált oktatás miatt fogalma nem lesz arról, mi az imádság…
De arról sem hallanak ma a tanulók, mi a becsület, tisztesség és erkölcs. Ezek ma meghaladják az elvárt oktatás szinvonalát, és ha mégis hallanak ilyesmiről a nebulók, az kizárólag az éhbérért is felelősséggel dolgozó, az ostoba szabályoknak nem engedelmeskedő pedagógusoknak köszönhető.
Az iskolák még a legvadabb kommunizmus idején is adtak valamiféle értékrendet a gyermekeknek. Elég elolvasni a kisdobosok és úttörők pontjait... Persze hogy a felnőtt életben ez milyen elvekkel egészült ki és vált gyakorlattá, azt tudjuk... A családjától lop az, aki a munkahelyéről nem... Ezt folytatják ma is -MÁV informatika, BKV meg ami eddig nem került felszínre, de ebből egyszer s mindenkorra elég!
Arra nem gondolok, hogy az MSZP jelentős szavazótábort lesz képes mozgósítani. Nem ők, illetve nem saját néven jelentik az igazi dilemmát a jobboldali szavazók számára. Viszont balról nagyon sokaktól azt hallom, hogy inkább szavaznak a Jobbikra, mint az MSZPre… Na ez az igazán veszélyes! (Arra senkit nem buzdíthatok, hogy maradjon otthon és ne szavazzon, de akkor is inkább büntessék a saját pártjukat, és ne az országot!)
Győzzön a jobbik? Mint a fairplayt tisztelő állampolgár, én sem mondhatok mást: Győzzön a JOBB! Győzzön a nemzet! De a nemzet győzelme semmiképp nem a Jobbik Magyarországért mozgalom győzelme.
Abban bízom, hogy a polgári kormány, ha valóban a nemzeti ügyekkel foglalkozva a nemzet érdekében cselekszik, akkor végre kilábalhatunk a morális és erkölcsi válságból is. Nem lesz egyszerű, mert a legnagyobb ellenlábasok már most azt kommunikálják, hogy mindent el fognak követni, hogy megnehezítsék a polgári kormány dolgát.
Abban bízom, hogy az elkövetkező években megerősödhet a felelősség, a nemzettudat, és hogy a politikai árkokat nekünk civileknek sikerül végre betemetni. Nem lessz könnyű, de ha sikerül, akkor a magyar név megint szép lesz, méltó régi nagy híréhez, s mit rákentek a századok –lemossuk a gyalázatot!
Utolsó kommentek