Díszmagyar - Az álhírgyár

Lassan elkezdtek csordogálni a nem végleges adatok a választásról. Szegedet nem vette be a narancsliget, de Miskolcon győzött. A Fővárosban Tarlós István markáns előnnyel vitte a meccset, viszont négy kerületben (13.mszp 19.mszp 20.mszp 23.civil egyesület) vesztett a Fidesz. Kerestem olyan ábrát, ahol a 3176 településről van adat. Érdekes, de talán kicsit unalmas volna a színárnyalat. Az összes nagyváros, megyei jogú város narancsba öltözött (-kivéve a gyevi bíró...)

Mesterházy kommentje: "...bebizonyosodott, Az MSZP a legerősebb és politikai értelemben az egyetlen ellenzéki párt." Technikailag persze ez az igazság, csak az arányokat kellene figyelembe venni mellé. Szanyi Tibor az urnaforradalomról fejtette ki, hogy "bebizonyosodott a Fidesz hazugsága. A távol maradó kifejezték véleményüket." Ezzel szemben az az igazság, hogy a távol maradók nem fejtették ki a véleményüket. Horváth Csabát nem is idézem, az úgy volt faszság ahogy elhangzott. "A kormány hibájából a törlesztőrészleteiket fizetni nem képes devizahitelesek..." Kihagyta a mondat elejéről, hogy az MSZP kormány hibájából, ami azért nagy fordulat -lássuk be!

Nagy elemzésbe nem mennék bele. Sokkal fontosabbnak tartom, hogy miként kezdődik majd el ennek a felhatalmazásdömpingnek a kiaknázása. Hogyan gyűri le Tarlós a főváros gondjait. Harmadik kerületi polgármesterként kemény tudott lenni, mit hoz át Budapestre ebből?

Másrészt most kezdődik majd az az időszak, amiről Orbán Viktor úgy beszél, hogy nehéz lesz, fel kell kötni a gatyánkat. Az világos, hogy az eddig beidegződött reflexek tovább nem maradhatnak irányító pozícióban. Csak az nem világos, miként lehet felszámolni a klientúrát, a vele járó korrupciót, a pazarló struktúrát. Kemény munka vár a megválasztott polgármesterekre.

Már csak azért is, mert az előttünk álló nehéz időszak nyilvánvalóan magában hordozza az elkövetkező konfliktusokat. És most véletlenül sem a vesztes párt belső konfliktusaira gondolok, bár még azon a tájon is lehetnek majd érdekességek. Egy kis kitérőt mégis teszek most. 

Az nagyon érdekel, hogy a választási eredmények miféle erjedést indítanak el az MSZP berkein belül. Régóta találgatjuk, hogy Gyurcsány Ferenc mikor és milyen körülmények között fog kiválni sleppjével és kezd új baloldali párt alakításába. Ha ez nem történik meg, vagy nem így, akkor is marad találgatni való. Az MSZP márkanév mára teljesen elértéktelenedett és hiteltelenné vált, Ideje lehet, hogy az egész kócerájt szétszedjék és a múltat végképp eltörölve új pártot hozzanak létre. Új logó, új név, új arculat... lájk kampány, vagy mérnöki tervezés?

A legérdekesebb szituáció abból eredne, ha a Gyurcsány párt és az ÚjMSZP párhuzamosan lépnének színre. Hulljon a férgese! Azt mégsem mondhatják -még így utólag sem, hogy győzzön a Jobbik...

De térjünk vissza a realitásokhoz. Hogy a fenébe fogja Tarlós gatyába rázni a "rétesprojecteket"? Négyes metró? elkészül egyszer végre? Alstom kocsikkal? Egyáltalán januárban még működőképes lesz a BKV?

Merre tovább Magyarország? Még el nem felejtem, következő nagyon várt pont az új alkotmány. Azon sok minden áll vagy bukik majd. Arra nagyon kíváncsi vagyok!

Így kezdődött: (legenda?) Napóleon az 1809-es magyarországi hadjárata idején, a vesztes győri csata kapcsán megkérdezte külügyminiszterét, mit kezdjen a magyarokkal. A válasz valahogy így hangzott:

Felség! Régi szokásuk a magyaroknak, hogy felnéznek nagyjaikra és büszkék a múltjukra. Vedd el e nép múltját, és azt teszel velük, amit akarsz!

Charles Maurice de Talleyrand-Périgord  kiemelkedő francia politikus és diplomata. Eredetileg szerzetes, püspök, később Napóleon külügyminisztere lett. Jellemző mondata: "A szavak azért vannak, hogy elrejtsék a gondolatokat".

A jól irányzott szavk sokra képesek. Talleyrand szavai megtalálták a megvalósulás útját. Bár a gondolat francia, az osztrák udvar végezte be. Akkortájt találtatott ki a Finnugor elmélet, ami 200 éve erősen megragadt a közgondolkodásban. Nagyban hozzájárult Bécs célkitűzéseihez a tudományos akadémia és Trefort Ágoston.

"Tisztelem az urak álláspontját, én azonban - mint miniszter - az ország érdekeit kell nézzem, és ezért a külső tekintély szempontjából előnyösebb a finn-ugor származás princípiumát fogadnom el, mert nekünk nem ázsiai, hanem európai rokonokra van szükségünk. A kormány a jövőben csakis a tudomány ama képviselőit fogja támogatni, akik a finn-ugor származás mellett törnek lándzsát."

Trefort Ágoston 1877

-A délibábos kettős honfoglalás és a Kárpát őshaza, meg a Hun-Magyar-Szkíta-Pátus-Mezopotámiai eredetelméletek. -A Szkíta kereszténység és a Kőrösi Csoma féle nyelvbűvészet meg a genetikai nyelvészet (ugyanis szoclib körök így kommentálták, hogy az utóbbi időben genetikai kutatások indultak a Finnugor eredetet megcáfolandó) Olyan kerülendő sarlatánságok, amiket magára és tudományos előmenetelére valamit adó kutató messze elkerül a mai napig. Aki pedig az ingoványosba téved, azt elnyeli a "népnemzeti" posvány.

Adva vagyon tehát két egymásnak homlokegyenest ellenkező nézet. Az egyik holtáig erőlködik a nyomorultul kerengő kóbormagyarság nyugatosodásának vesszőparipáján, a másik meg a világmegváltó Ős MAG mágus népét, kultúráját és küldetését védi körmeszakadtáig.

A hivatalos álláspont szerint van a Vajk/Istvánnal kezdődő államiság, a kereszténységnek behódoló, letelepedett rablóhad elmélet. Szemben vele itt van a népi emlékezet, a meséink, mondáink szokás és hitvilágunk, de nem külömben minden szomszédunkétól eltérő nyelvünk és gondolkodásmódunk. Aztán vannak magukat rettentően tudományosnak beállító kutatók mindkét oldalon akiknek a munkássága abban merül ki, hogy a másik oldalt igyekszik nevetségessé tenni. Az akadémikus háttérrel ez kicsit könyebb, ugyanakkor az akadémia támogatta nemzetközi közvélemény sokszor nem egyezik a nemzetközi kutatások eredményeivel. Nincs kétségem afelől, hogy végül úgy is össze fog nőni, ami összetartozik.

Katonáink ma arrafelé harcolnak, amerre népünk ősmúltjának egy (eddig ismeretlen de viszonylag nagy és fontos) fejezetét meglelhetnénk. Irán, Pakisztán, a Hindukus vidéke, az Altáj hegység, de különösen Afganisztán kiváló lehetőséget nyújtana a régészeti kutatásokra -ha nem dúlnák háborúk a huszadik század második fele óta a vidéket.

Ha elfelejteném, hogy a CIA kokainbevétele, a fegyvergyárak kimeríthetetlen felvevőpiaca, a közelkeleti olajkincs és Izrael állam sorsa mind gazdasági és katonapolitikai stratégiák elemei, akkor akár azt is hihetnén, hogy világméretűre dúzzadt az ősmagyar/magyar ős eredet eltikolására szőtt terv. Bár összeesküvéshívőként hihetem ezzel együtt is.

Hiába olvasgatunk kódexeket, veszünk elő írásos emlékeket bármely korból, ha a tárgyi leleteket nem találjuk meg mert az ásatásokat lehetetlen háborús övezetben elkezdeni. Akkor a dokumentumok nem többek, mint amiket a Karoling kor alátámasztására hamisítottak Helibert Illig szerint.

Már pedig a Hun-Magyar kultúrális, művészeti, nyelvészeti és genetikai egyezés akár kibővíthető volna egészen mezopotámiáig is. Mégsem lehet, mert egyrészt a területen háború van, másrészt a hivatalos tudomány képviselőinek álláspontja szerint nem is lehetséges...

Mindent összevetve nagy szüksége van ennek a népnek arra, hogy saját identitását végre büszkén vállalhassa. Hogy mondáit, népmeséit, rejtett bölcsességeit végre megismerhesse, elhihesse és büszkén tekinthessen őseire. Akár így, akár úgy, de mult nélkül nincs jövő. A pillanatnak is csak úgy élhet az ember, hogy van miben megkapaszkodnia. Máskülömben elvész az idők viharában a pillanat bűvöletében.

Hetven éve, a trianoni gyász után egy halvány reménysugár jelent meg az elszakított területek egén -pontosabban Erdélyben. A döntés értelmében Magyarország visszakapta Észak Erdélyt. Hetven éve volt és bár én nem éltem akkor, érzem a Trianon fájdalmát és az 1940 Augusztus harmincadika örömét.

Mint ha a belsőmbe marnának Wass Albert szavai. Adjátok vissza a hegyeimet! Soha nem jártam Erdélyben, se Kárpátalján, és a felvidéken is nagyon régen. Se rokonom, se őseim nincsenek Erdélyben ha leszámítom ükapámat, aki ott mulatta el a családi vagyon jelentős részét. És mégis, ma is elevenen érzem mit jelenthetett odaát, amikor a magyar bakák bevonultak a szép kincses Kolozsvárra.

Az űrlapot kitöltők között nem sorsolunk ki értékes ajándékokat.

Hazánk az első világháborúban az Osztrák Magyar Monarchia tagjaként vett részt. A királyságot először a Károlyi féle polgári kormány döntötte meg, majd ez és a következő Tanácsköztársaság  bukása után a Horthy korszakban király nélküli királyság volt az államforma.

1944 márciusában a német megszálló csapatok egy tollvonással annulálták az ősi magyar jogrendet. Új alkotmányt 1949-ben kapott az ország -akkor a megszálló Szovjet csapatok nyomására.

Az utolsó szabad (független, magyar)  országgyűlés által legitimizált alkotmányunk az 1100 éves történeti alkotmány.

Sem a Magyar Népköztársaság, sem a rendszerváltás utáni Magyar Köztársaság nem alkotta meg az új alkotmányt, így az 1949. évi XX. törvény van érvényben, ami Magyarország ideiglenes alkotmánya a végleges alkotmány megalkotásáig. A Magyar Köztársaság a kommunista nyomásra kikényszerített alaptörvényből eredezteti saját legitimitását.

A háború már csak olyan, hogy katonák halnak meg benne. Afganisztánban meghalt egy magyar katonanő. Postumus hadnaggyá nevezték ki. A honvédelmi mimiszter is szépen beszélt, a köztársasági elnök is kifejezte együttérzését a hozzátartozóknak. Én is sajnálom az elesett katonát, a nőt. De a háborúk mégis csak olyanok, hogy abban katonák halnak meg.

A világ háborúra készülődik. Még csak a gazdasági előkészítő manőverek végénéll tartunk, de már megíródtak a taktikai és stratégiai tervek is. Sőt úgy vélem, hogy jövő húsvétkor a harcok is elkezdődnek. Készen van a forgatókönyv. Moszkva haditechnikai maketteket rendel, hogy ezzel vezesse félre a felderítést. Vagy Iránnak ajánlják majd fel, hogy iraki példára ők is gumitankokat sorakoztassanak fel a sivatagban? Amerika felfegyverzi Izraelt, Oroszország támogatja Iránt, Kína pedig hatalmas tőkét fektet az iráni földgázmezők hasznosításába. Irán eközben egyetlen lépésre van az atomfegyvertől. A háború hivatalosan ennek megakadályozására indul majd el.

A szomszédos Izrael persze már ma ia atomhatalom. A cionista, fajgyűlölő állam birtokolhat nukleáris fegyverzetet. Ott elvileg béke és demokrácia van. Igaz, hogy rendszeresen bombázzák a Gáza övezetet, hogy igyekszenek kiírtani az őslakos arab lakosságot, hogy a mindenki másra tekintet nélküli zsidó telepesek kedvükre lövöldözhetik az ártatlan palesztín gyerekeket. Ahogy az állam is kedvére lövöldözhet a segélyszállító hajókon. Izrael nem több, mint a világ pénzén felépített amerikai támaszpont. Ennyi.

Ezzel szemben Irán az ujabb kori történelemben soha senkit meg nem támadott (-saját népén kívül). A térséghez képest nyugodt, békés és majdnem európai értelemben demokratikus Perzsiában Mohammed Reza Pahlavi (az utolsó) Sahh uralmát és a királyságot 1979-ben megdöntő Khomeini ajatollahot a CIA fizette.

Ahogy korábban azokat a tálibokat is, akik a magyar konvojt megtámadták és két katonát könnyebben, egyet életveszélyesen, egyet halálosan megsebesítettek magyar idő szerint hétfőn hajnalban.

Ilyenkor válik a napnál világosabbá, hogy miről szól az 1848. márciusi forradalom követelései 10. pontja: A katonaság esküdjék meg az alkotmányra. Magyar katonáinkat ne vigyék külföldre, a külföldieket vigyék el tőlünk.

A magyar honvédnek nem lehet feladata, hogy előkészítesen egy ostoba és aljas érdekeken feszülő nukleáris háborút. Nem lehet feladata, hogy más népeket hitükben, vallásukban és szokásaikban elnyomja. Nem lehet feladata, hogy kizsákmányoló hatalmakat kiszolgálva megalázza más népek és nemzetek fiait, lányait, férfiait és asszonyait. A magyar honvédnek egyetlen feladata Szent hazánk és a magyar nemzet védelme ott, ahol arra szükség van.

Magyarország nem a jó oldalon harcol, amikor cionista törekvéseket támogat. Amikor Amerika nagyhatalmi törekvéseit támogatja. Amikor globális háborúban vesz részt a globálisnak nevezett terrorizmus bűnével kollektíven megbélyegzett nemzetek és népek ellen. Nekünk magyaroknak kellene a legjobban tudnunk mit jelent a hazug kollektív bűnösség vádja. Nekünk minden más nyugati országnál jobban kell tudnunk mit jelent elnyomottnak, száműzöttnek, kiközösítettnek és megalázottnak lenni.

Nekünk minden más úgynevezett szövetségesünknél jobban kellene tudnunk mennyit érnek a katonai szövetségek akkor, amikor arra nekünk volt/ van/ lessz szükségünk. Így nekünk kellene az elsőknek lennünk, akik kijelentik, hogy ebben az elmebeteg, torz háboorúban -szövetség ide vagy oda, de nem vagyunk hajlandóak részt vállalni.

Mert a háború már csak olyan, hogy abba emberek belehalnak. De hogyan viselhet háborút magyar katona olyanok ellen, akik soha semmiben nem vétettek a magyar államnak, a magyar nemzetnek és polgárainak sem (az igaztalan háborúba küldött zsoldosokon kívül)? Vegyük végre komolyan saját magunkat, származásunkat és küldetésünket és vegyük komolyan a '48-as követeléseinkben megfogalmazottakat. Éljen a Magyar szabadság, éljen a haza!

És ha idehaza már nincs honvéségünk, mert a legjava missziós szolgálatot teljesít idegen hatalmak érdekeit kiszolgálva távoli harcmezőkön, akkor az Isten óvja a Kárpát medencét!

Eladnád a lelkedet az ördögnek? Ezzel a címmel került a kezembe egy kiadvány. A KDFSZ (kereskedelmi dolgozók független szakszervezete) szórólapján a következőket olvashatjuk:

Gondolkodtál már azon...?

 

Hogy az átszervezések miatt többszáz embernek megszűnhet a munkahelye? TE IS KÖZTÜK LEHETSZ?

 

Hogy ha alulfizetnek vagy nem fizetik ki havi szinten a túlórádat, a gyermekeid asztaláról vehetik el a tízórait? A TE CSALÁDODAT IS ÉRINTHETI?

 

Hogy külföldön miért jobb a munkavállalók sora? Szerinted külföldön hisznek az összefogás erejében? TE IS INKÁBB KÜLFÖLDRE MENEKÜLSZ?

 

BETELT A POHARUNK!

NEKED jogodban áll hallgatni és NEKED az is jogodban áll, hogy elmondd a TE véleményedet. MEGOSZTANÁD A PROBLÉMÁIDAT?

NEKED jogodban áll követelni a TE és családod tisztességes megélhetését. JOBB LENNE BOLDOGABBAN ÉLNI?

Minden amit TE mondasz felhasználható a TE érdekedben is. TE IS EMBER VAGY?

NEKED IS BETELT?

Igen, az utóbbi hetekben gyakran eszembe jutottak hasonló kérdések. És nem, nem akarok belépni szakszervezetbe. Méghozzá azért nem, mert ez a szakszervezet is a liga szakszervezetek tagszervezete. Vagy ha így inkább ismerős, a Gaskó István vezette szakszervezeti tömörülés. Egyébként ez az Úr vezeti a VDSZSZ-t is, akik a MÁV tulajdonának értékesítéséből befolyt összeg egy részét a vasúti dolgozók között osztották volna szét. Ezért a sztrájkokat karácsonyra, húsvétra, felvételire és más jeles napokra időzítve szervezte. 

Na már most. Egyrészt azért nem tudnék jó szívvel csatlakozni a KDFSZ-hez, mert ez a kis szórólap fényes, csillogó, drága dolog. A tagdíjamból pedig ne fényes, csillogó drága marketing anyagokat gyártsanak, hanem védjék az érdekeimet. Másrészt a LIGA szakszervezetekhez meg azért sem, mert Gaskó István a vezető. Tudniillik egy olyan szervezetet nem fogadhatnék el, ami az állami vagyon elherdálását csak azért nem tartja jónak, mert Ő maga nem kapott belőle...

Miféle dolog az, hogy az állami vagyonból amit minden magyar állampolgár tulajdonának kell(ett) tekinteni, csak azok részesüljenek, akik az értékesítés pillanatában ott valóban dolgoznak? Félreértés ne essék: Ha jár akkor jár, de kinek? csak azoknak, akik ott tevőlegesen munkát végeztek, vagy mindazoknak, akiknek a pénzéből finanszírozták a vagyonrész építését, beszerzéseit, fejlesztéseit és működési költségeit?

Ennyit a konkrét szakszervezetről. Az már más dolog, hogy alapvetően nem vagyok szakszervezet hívő. Nem az összefogással van bajom, hanem magával a szakszervezettel. Olyan ez, mint a pártok kérdése. Ugyan érdekek mentén szerveződik, de a tömeg nem azonos a benne lévők összességével. Minnél nagyobb a tömeg, annál inkább nem a benne lévő egyes tagokat képviseli. A tömegnek saját lélektana van. Így aztán a tömegben nem az ember (tag) egyéni érdeke érvényesül, sőt az talán meg sem jelenik végül. Persze igaz lehet az is, hogy a szakszervezetek fel tudnak lépni egyéni érdekek védelmére is az egyéni panaszok esetén. Az biztsos, hogy senkit le nem beszélnék a szakszervezeti tagságról. Viszont az is biztos, hogy a munkaadó erőfölényétől és a munkavállaló megfélemlítésének fokától együttesen függ a szakszervezetek érdekérvényesítő képessége. Meg a törvényi háttértől, és számomra itt kezd érdekessé válni a helyzet.

Amig hazánkban egy "multi" törvényesen kiszipolyozhatja a dolgozókat, és amig a dolgozók a munkahelyüket és családjuk megélhetését féltik, amig ilyen magas a munkanélküliség, addig a szakszervezetek sem tehetnek túl sokat a dolgozókért. A szakszervezetek akkor tudnak jól működni, amikor a törvényi háttér tisztán, világosan és egyszerűen értelmezhető módon szabályozza a munkaerőpiac kérdéseit. Illetve akor, ha a munkaadókkal szemben a munkavállaló érdekeit is képviseli.

Nem akarok belemászni a bankadó kérdésébe, de amig a bérből és fizetésből élők jövedelmei alig emelkednek évente, addig a kiadások jóval nagyobb ütemben -és nem tudnak nemet mondani az esetleges megszorító adóemelésekre. Ellentétben a bankokkal, akik a rájuk kirótt adó miatt kiáltanak ördögöt és ellenük indított inkvizíciót emlegetnek. Jól működő környezet alatt persze nem az érthetetlen, sokszor egymásnak is ellentmondó, kusza jogi útvesztőt képzelem. Jól az működik, ami épp annyira van szabályozva amennyire kell.

Már megint a régi/új alkotmány kérdésköréhez térek vissza. Jelenlegi alkotmányunk nem egységes, mert egy megörökölt alaptörvényt toldozgattunk, egészítgettünk ki, igazgattuk a mindennapokhoz. A legitimitás kérdésére ebben a gondolatfolyamban nem akarok időt vesztegetni. maradjunk annyiban, hogy a szememben a jelenlegi ideioglenes érvényű alaptörvény nem legitim és nem magyar. Ideje, hogy a hagyományokra épülő. a magyar nemzettel 1000 évig együtt fejlődő jogtörténet az alkotmányban újra érvényre juthasson. Ideje, hogy végre a magyar alkotmány az 1100 éves Magyar Államot, a magyar embereket és a magyar kultúrát, jogrendet, erkölcsöt  és a hagyományos magyar értékeket képviselje. 

És persze ideje volna annak is, hogy a hagyományos értékeinkre és adottságainkra épülő gazdaságot hozzunk létre, amely a nemzetközi kapcsolatrendszerben is megállja a helyét, de itthon is képes megélhetést, jólétet és a gyarapodás lehetőségét nyújtani a munkavállalóknak, vállalkozóknak, kis és nagyvállalatoknak. Ahol a "multi" úgy részesül a piacból, ahogy az ország terheihez hozzájárul. Ahol a termőföld, a természeti kincsek, a rejtett értékek nem elidegeníthető részét képezik az állam tulajdonának. Ahol az állam vagyona, minden magyar állampolgár vagyona egyben, és ahol ennek értelmében a közvagyont hűtlenül, hozzá nem értő, kontár módon, vagy rosszindulatúan kezelőket saját vagyonuk terhére büntetheti a nemzet.

Olyan világnak jött el az ideje, amikor a valóságos értékekre kell támaszkodni és nem propaganda jelszavakra építeni acélipart. Meg kell teremteni a magántulajdon biztonságát a bankokkal, spekulánsokkal szemben. A piac önszabályozása bebizonyosodottan téveszme. Kikerülhetetlen szükséglet a piac szükségszerű, de annál nem túlzóbb szabályozása.

Mindennek persze alapja volna az oktatás, ezen belül is az erkölcs és etika alapelveinek megismertetése a felnövekvő nemzedékekkel. Máskülömben miként volna rajtuk ez számonkérhető?

Visszatérve a kezdő gondolatra. A szakszervezetek (inkább nevezném őket érdekvédelmi csoportoknak) jó segítséget tudnak nyújtani vitás kérdésekben. Már ha a törvényi háttér egyébként nem rabszolgatartásról szól, hanem a tisztességes munkával elért biztonságos jólétről. A rendszerváltás idején egy gyári munkás béréhez képest a gyárigazgató fizetése legfeljebb ötszörös volt. Ma egy gyári munkás az összeszerelő csarnokban, futószalag mellett keres havi hetvenezret napi 12 órás munkával. A menedzsment pedig másfél milliót. Osztok, szorzok, ez 21 és félszer annyi...

A rendszerváltáskor egy kiló kenyér nagyjából 20 forint volt. Ma lassan 300 forint. Ugyanakkor abban az időben a strandbelépő is 20 forint volt cinkotán, 50 a palatinus, 150 a Gellért fürdő. Ma meg 1800 Forint alatt nem nagyon lehet strandolni, az aqua és csúszdaparkos élményfürdők 4-5000 Forintba kerülnek egy napra ( /fő). A rendszerváltás évében egy budapesti buszjegy ára 6, azaz hat forint volt. Ma a vonaljegy ára 320 forint... a szorzó 53! Persze jön (jöhet) az emberarcú szocializmus ára dogma. Nem erről van szó.

Arról van szó, hogy a környezetünkben található nyugatinak mondott államok a szocializmus nélküli is ilyen árakat produkálnak, csak a fizetéseink nincsenek velük összhangban... Mégis nálunk a legprofitábilisabbak a nemzetközi bankok leányvállalatai. Nálunk termelik ki a legtöbb pénzt a multinacionális vállalatok fióküzletei. Nálunk lehet éhbérért rabszolga munkával dolgoztatni a munkavállalót. Nálunk tűnik el a "multik" lábnyomában a kiskereskedelem, a kistermelő és a vásárlóerő is. Köszönjük EU!

Így hát aztán ideje visszatérni végre a valósághoz, a valóságos értékekhez. A magyar nemzet érdekeihez ahelyett, hogy vakon és önmarcangolóan szolga módon kiszolgálunk bárkit, aki sáros csizmáját épp rajtunk akarja kipolírozni.

A parlamenti választások óta eltelt időben leginkább csak figyelem a történéseket. Hová tart az ország? Merre megy világunk?

Egyszer volt hol nem volt, volt egyszer egy ember a danaszkuszi úton. Ismerjük a történetet, Saulusból itt változott Paulussá, keresztényüldözőből apostollás a zsidó. De valóban ismerjük a történetet? Értjük a szavakat és ami hiányzik a szavakból?

Augusztus huszadikán illendő feltenni a kérdést. Tudjuk mit ünneplünk ezen a napon?

Azt hiszem, bár közvéleményt nem kutattam, de legbelül minden magyar tudja. Nem az ilyenkor kezdődő aratásokat, bár aratóbál kétséget kizáróan van. Az államot, pontosabban az államiságunkat. 1100 esztendeje bizonyosan itt áll és él a nemzet és István keresztény országa. A szent jobb körmenet, a kenyér megáldása, hova tovább az alkotmány és az új kenyér ünnepe is csak rárakodtak az eredeti hagyományra. Azt talán kevesebben tudják, hogy e naphoz köthető az ország felajánlása Szűz Mária kegyébe.

Ha már az elmúlt rendszer(ek)ben a mai napig használt alkotmányt akarták velünk ünnepeltetni, akkor bizony csattanós fricska volna, ha az ország régi-új alkotmányát e napon hírdetné(n)k ki. De szüksége van-e az országnak új alkotmányra?

Nálam tudósabb emberek vitatkoznak ezen, de a vitában van egy megbonthatatlan érv. Méghozzá a történelmi alkotmányunk és a szintén vitatott Szent Korona tan egybecsengően nyilatkoztatja ki a jogtalanság jogot nem alapít elvét. Na már most. A jelenleg hatályban lévő alaptörvény az 1949/20. TV az ideiglenes alaptörvényről, az új alkotmány beiktatásáig.

Kezdjük azzal, hogy 1949-ben egy ideiglenes alaptörvényt fofógadtak el. 1949 óta várat magára az új és egyben végleges alkotmány. Másodszor azt se felejtsük el, hogy az 1949-es viszonyok között létrejött alkotmányt az országház egy megszálló külföldi haderő nyomására fogadta el. És hogy csak megerősítsem a sort, a történelmi alkotmányt, vele a Szent Korona tant független Magyar parlament soha nem helyezte hatályon kívül. A független magyar államiságot 1944 márciusában a megszálló német csapatok egy tollvonással törölték el, majd a szintén megszálló szovjet csapatok fejezték be a "művet".

Ezek után ha felteszem újra a kérdést, kell-e új alkotmány magyar nemzetnek, némileg árnyaltabbá válik a kérdés. Igen is, meg nem is. Nem, hiszen készen van az alkotmányunk, s az abból fakadó jogelvek alapján érvényben is van. Sőt az ezek szerint érvényben lévő jogelvek alapján a mai állam alkotmány és jogellenesen működik. Tehát nem, nincs szükség új alkotmányra. A történelmi hiteles alkotmányunk megteszi ma is. Ugyanakkor azt ne felejtsük el, hogy 1944 márciusa óta ignorált alkotmány egyes kitételeiben ma már nem volna kor és időszerű. Tehát a történelmi alkotmányra minden bizonnyal rá fér a leporolás és karbantartás.

Azt azomban ne feledjük el, hogy a régi új alkotmány, és az állam legitimációjának helyreállítása felvet néhány érdekes kérdést. Kezdjük rögtön a legérdekesebbel, az államformával. Ugyanis Magyarország államformája a legitim alkotmány értelmében a mai napig királyság. A magam részéről a legmesszebbmenőkig királyságpárti vagyok! Az azéárt mégis csak érdekes kérdés, hogy ki lehetne ma a magyar Királyság királya?

A Turul (vagy hivatalosan Árpád) nemzettség fő ágai kihaltak ugyan, de oldalhajtásaiban ma is lehetne találni megfelelőt? Mert abban bizonyos vagyok, hogy semmiképp nem Habsburg uralkodó kell. Minden tiszteletem Otto és György Uraknak, de most Magyar királyra van szüksége a nemzetnek.

Király választás alapvetően két módon történhet. Alkalmasság, rátermettség, vagy öröklés révén. Nézzük meg, hogyan.

Idoneitas, senioratus, leviratus, primogenitura

IDONEITAS

Latin szó, jelentése 'alkalmasság'. A középkorban szűkebb értelemben az uralkodásra való alkalmasságot jelentette. A keresztény egyház ebben a szóban foglalta össze a keresztény uralkodó legfontosabbnak vélt erényeit: a jámborságot (pietas) és az igazságosságot (iustitia). Álláspontja szerint trónörökléskor az uralkodót ennek alapján kell kiválasztani, nem pedig a - pogány eredetű - vérségi jog, a legitim származás szabályai szerint. Az idoneitas elve igazolta többek között István király uralmát Gézának - a senioratus rendje szerinti - utódjával, Koppánnyal szemben, ezért a neki tulajdonított Intelmek is bőségesen tárgyalják.

SENIORATUS

Olyan öröklési rend, amely szerint a patriarchális nagycsaládban a legidősebb, még vezetésre alkalmas férfi örökölte a hatalmat: rendszerint a báty, az öcs, vagy az unokaöcs. A steppei népeknél szokásos volt, az Árpád-ház tagjai esetében főleg a korai, 10-11. századi időszakban érvényesült, míg fel nem váltotta a primogenitura.

LEVIRATUS

A patriarchális társadalmak kötelező vagy javasolt szokása, mely szerint az özvegyasszonyt az elhunyt férj fivéréhez, vagy közeli rokonához ment férjhez (eredete: latin levir 'sógor'). Alapja az a felfogás, hogy az asszony - akit bizonyos értelemben vagyontárgynak tekintettek - férje halála után annak hagyatékához tartozott, és a család, vagy nemzetség ilyen módon kívánta biztosítani a közös vagyon egyben tartását és a gyermekek helyben maradását.

Legismertebb példája az, amikor 997-ben Koppány herceg házasságra akart lépni Géza nagyfejedelem özvegyével, Sarolttal.

PRIMOGENITURA

Latin eredetű szó, jelentése: elsőszülöttség, elsőszülötti jog. Az öröklési jogban a család vagyonát, jogait - köztük a trónt - az apa halála után az elsőszülött fiú örökölte. Az intézmény talán normann eredetű, elterjesztésében nagy szerepe volt az egyháznak. A primogenitura biztosította a birtok osztatlan öröklését, a trónöröklésnél pedig a hatalom legitimitását. Magyarországon Kálmán király uralkodásától lett a trónbetöltési jog vezérlő elve.

Az öröklés kérdése sem egyszerűbb, mint az alkalmasság. De ha már szóba került az örökség. A régi-új államrend fontos szereplői szintén tisztázatlan helyzetben vannak. A fő és köznemesség. Az ország területi adottságai és lehetőségei nem teszik lehetővé, hogy a hajdani birtokrendszert egy az egyben állítsa vissza az alkotmány, legfeljebb a Horthy korszak állapotait veheti figyelembe, amikor megoldást keres.

Régi-új alkotmányra már csak azért is minden kornál nagyobb szüksége van a nemzetnek, mert értékeink oly mértékben megfakultak, hogy azt csak egy teljes és gyökeres fordulattal fényesíthetjük ki újból. Ez bizony együtt jár a nemzeti emlékezet kifényesedésével is. Az emlékezetünk alkonyzónájából elő kell kerítenünk a már már feledésbe merülő színfoltokat is. De jelenti ez a Kárpát medence területi kérdéseinek újragondolását is egyben. (A szomszédos országoknak és az ezer évig velünk élő kisebbségeknek csak annyit mondanék, eddig sem a magyarságtól kellett félniök, eztán sem. A magyar jogrend kiterjesztő. Nem a másiktól akar elvenni, hanem kiterjeszteni azokra, akiknek nincs.)

Az államisággal egy következő kérdés is felvetősik. A keresztény állam kérdése. Az a középkortól világos, hogy az európai kereszténység védőbásttyája a Magyar Királyság. A magyar állam alapja a kereszténység. Hogy István óta, vagy előtte is, erről vitatkozzanak a tudósok. Bár a tények azt mutatják, hogy jóval István előtt széles körben ismert és elterjedt volt a kereszténység. Már a honfoglalás korában is.

Ha kereszténység, akkor Szent István, és Szent Korona és annak tana és ezek meg a hagyományozás jogán a Történelmi (történeti) Alkotmány. Amikor azt mondom Szent istván, azt is mondom, hogy Szent Törvény, vagy Szent Korona. A latin Stephanos ezt külön külön és mindet együttesen is jelenti.

Augusztus huszadika így tehát a keresztény magyar állam és a kereszténység legnagyobb ünnepe. Bensőséges viszonyunk ünnepe az Isteni Igével, Szent István királyunkkal, Szűz Máriával a magyarok nagyasszonyával. Múltunk, jelenünk és jövőnk ünnepe.

Az Állampolgári Jogok Országgyűlés Biztosa feladótól. Ha jól emlékszem, még tavaly áprilisban küldtem egy levelet az Ombudsmannak. Sikerült rá válaszolni... Hosszú gondolkodás után a panaszomat illetékesség hiányában elutasította a hivatal/Ombudsman.

De legalább jött rá válasz. Az sem baj, hogy közben a panaszolt képlet eltűnt, a politikai palettáról, hogy az akkori kormányzó többség többsége vádeljárások előtt áll, hogy közben rendszert változtattunk. A lényeg, hogy a válasz megjött, így a bizalmam az országgyűlési biztosok hivatalában helyreállhat.

Idézet a levélből:

Tájékoztatom, hogy a politikai pártok stílusa nem alkotmányossági kérdés, így arról véleményét sem kívánok formálni, de a tapasztalatok azt mutatják, hogy az Ön által is kifogásolt kampánystílus, a választók elenyésző hányadában váltott ki politikai szimpátiát, így annak esélye, hogy hasonlóra a közeljövőben ismét számítani kellene, nem jelentős.

Köszönöm a gyors választ, különös tekintettel a benne foglaltak sugallta alapos vizsgálat fényében.

Megszakadtak a tárgyalások, most dolgozik a nemzetközi üzenőplatform. Baloldali és liberális napilapok, mérvadónak nevezettek cikkeznek hangosan a magyar arroganciáról.

Az IMF számlának a megállapodáskor sem volt része a hogyan, csak a mit. "Mit képzel Zorbán(ia), hogy nem csak a szegény szerencsétlen Simort akarja megvámolni, de a BANK adót is bevezetné? Micsoda arrogancia?!

Számokkal vagy csak a szavakkal alátámasztott vélemények persze egyoldalúságukban is monoton ragaszkodnak az IMF istenség kultuszának szentségéhez és védik a Főpapság (befektetők) érdekeit. Tőlük akár megszokható is volna, de hogy a Magyar parlamentben a hazára felesküdött képviselő is a nemzetközi pénzpiac érdekeinek szekerét tolja, az enyhén szólva is hazaárulás.

Gyurcsány-Bajnai vállal -Zorbán végez, és hajtóvadászatot indít a jól bevált egykiori államhatalmi szereplők ellen -írja egy mértékadó nemzetközi lap. Arról szó nem esik, hogy nincs Európában még egy olyan jól fizetett bankvezér mint Simor András, és a bankadó kapcsán sem említődik meg, hogy a magyar piacról kiszippantott bankvagyon nagyságrendekkel nagyopbb bármely európainál...

A lakosság terheiről nem is beszélve. Bármely nyugati országban hasonló árakat találunk, de sehol nem keresnek ilyen rosszul a munkavállalók. A Görögök azért mentek az utcára, mert az átlag jövedelem ezerkétszáz (1200) euró alá került... És vérre mentek a megszorításokkal szemben. Akkor melyik ország polgára él túl jól?

Mennyi is magyarországon az átlag jövedelem? Az egyszerűség kedvéért beszéljünk euróban. Napi árfolyamon számolva (134000Ft) 468 €... Persze az átlag olyan, hogy mig az egyik lábamat égeti a forró víz, másikat lefagyasztja a hideg, átlagban épp kellemes lehet...(?) Amúgy 2004-ben 147000 volt... Az utóbbi hat évben meg csak az árak növekedtek.

Úgy megy ez, hogy onnan lehet lopni, ahol hagyják. Aztán amikor a tolvajnak a kezére csapnak, még meg is van sértődve, hogy az neki jár... Hát nem jár! Járt Gyurcsány alatt, járt Bajnai alatt, most meg más a világ!

Felháborodást váltott ki a nemzeti együttműködési nyilatkozat kifüggesztését kötelezővé tevő kormányrendelet.

Már mint azokban, akik a saját (akarom mondani sajátos) demokrácia értelmezésükben élő egészséges társadalmat féltik egy szélsőségesen nacionalista és totalitárius diktatúra alapjait letevő jobboldali kormánnyal szemben. Hát még milyen felháborodást fog kiváltani az, ha a nép észbe kap és tényleg összefog. Na nem a politikusokkal, hanem ember az emberrel.

No meg a magyarok Istenével, aki csak az államiságunkat is ezer éve oltalmazta. Arról e helyt említést se tegyünk, hogy történelmünk hol kezdődik a most aggódók szerint és hol a valóságban, ahol még bizony a szerződéseket vérrel és eésküvel pecsételték meg eleink.

Egy ideje hátat fordítottunk vezérlő elveinknek, de hátat fordított európa is. A közösség alkotmányában egyetlen szó nem esik a keresztény múltról. Ahogy hitről, erkölcsről és becsületről sem.

A hazánkban magát baloldalinak nevező politikai osztály, de főként a nézeteiket liberálisnak mondók hörögnek hangosan, amikor olyan szavakat hallanak, hogy Isten, hogy Haza, hogy Nemzet, hogy összefogás, Uram bocsáss a nemzeti összefogás programja.

Ezeknek édes mindegy, hogy ki van függesztve vagy nincs, nem pártolják, nem támogatják az összefogást. Hogy is tehetnék, hiszen eddig minden erejükkel azon voltak, hogy a maradék rendet is szétzúzzák /2006 ősz/, hogy zavaros közállapotokat teremtsenek /fővárosi cégek mint pártkifizetőhelyek/, hogy széthúzást és félelmet gerjesszenek. majdnem sikerült nekik.

Hát ezen iparkodnak talán akkor is, amikor a demokráciájukat féltik. Amiről ne feledjük el megjegyezni, hogy hová jutatta az államot és az embert... És ne feledjük azoknevét sem, akik ezt tették-teszik, mert akármilyen köpönyegben tűnnek fel újra, akármilyen édesen csepeg ajakukról a nektár, azért azok csak hazaárulók akkor is. A magyar ember jól tudja: a vér nem válik vízzé -de bizony a vízből sem lesz vér! 

Az Országgyűlés 1/2010. (VI. 16.) OGY politikai nyilatkozata a Nemzeti Együttműködésről

„Legyen béke, szabadság és egyetértés.”

  A XXI. század elsô évtizedének végén, negyvenhat év megszállás, diktatúra és az átmenet két zavaros évtizede után Magyarország visszaszerezte az önrendelkezés jogát és képességét.

  A magyar nemzet önrendelkezésért vívott küzdelme 1956-ban egy dicsôséges, de végül vérbe fojtott forradalommal kezdôdött. A küzdelem a rendszerváltás politikai paktumaival folytatódott, és végül szabadság helyett kiszolgáltatottságba, önállóság helyett eladósodásba, felemelkedés helyett szegénységbe, remény, bizakodás és testvériség helyett mély lelki, politikai és gazdasági válságba torkollott. A magyar nemzet 2010 tavaszán újra összegyûjtötte életerejét, és a szavazófülkékben sikeres forradalmat vitt véghez. Az Országgyûlés kinyilvánítja, hogy ezt az alkotmányos keretek között megvívott forradalmat elismeri és tiszteletben tartja.

  Az Országgyûlés kinyilvánítja, hogy az áprilisi választásokon új társadalmi szerzôdés született, amellyel a magyarok egy új rendszer, a Nemzeti Együttmûködés Rendszerének megalapításáról döntöttek. A magyar nemzet e történelmi tettével arra kötelezte a megalakuló Országgyûlést és a felálló új kormányt, hogy elszántan, megalkuvást nem ismerve és rendíthetetlenül irányítsák azt a munkát, amellyel Magyarország fel fogja építeni a Nemzeti Együttmûködés Rendszerét.

  Mi, a Magyar Országgyûlés képviselôi kinyilvánítjuk, hogy a demokratikus népakarat alapján létrejött új politikai és gazdasági rendszert azokra a pillérekre emeljük, amelyek nélkülözhetetlenek a boldoguláshoz, az emberhez méltó élethez és összekötik a sokszínû magyar nemzet tagjait. Munka, otthon, család, egészség és rend lesznek közös jövônk tartóoszlopai.

  A Nemzeti Együttmûködés Rendszere minden magyar számára nyitott, egyaránt részesei a határon innen és túl élô magyarok. Lehetôség mindenki számára és elvárás mindenki felé, aki Magyarországon él, dolgozik és vállalkozik. Szilárd meggyôzôdésünk, hogy a Nemzeti Együttmûködés Rendszerében megtestesülô összefogással képesek leszünk megváltoztatni Magyarország jövôjét, erôssé és sikeressé tenni hazánkat. Ez a roppant erôket felszabadító összefogás minden magyar embert, legyen bármilyen korú, nemû, vallású, politikai nézetû, éljen bármely pontján a világnak, nagy reményekre jogosít, és hosszú évtizedek után megadja a lehetôséget, hogy a magyarok végre megvalósíthassák saját céljaikat. Erre tesszük fel életünk most következô éveit.

Nemrég arról írtam, miért tűnt logikusnak, hogy az egykori olimpikont választja a Tisztelt Ház az elsőszámú közjogi méltóság szerepkörét betölteni. Az előre látható megtörtént, Scmitt Pál augusztus hatodikával átveszi az állam elnöki stafétát Sólyom Lászlótól.

A megválasztott Államfő ünnepi beszédében Szent István királyunk Imre herceghez intézett intelmeit idézte. Az intelmeket tekinthetjük az egyedülálló fejlődést és szilárdságot bíró történelmi alkotmány első írásos fundamentumának, melyben gyökeret eresztett és megerősödött a Szent Korona méltósága és megkérdőjelezhetetlen főhatalma.

Én nem vagyok demokrata és főleg nem vagyok köztársaságpárti. Abban hiszek, hogy a mai zavaros közjogi állapotokat fel kell számolni. Ennek eszköze az új alkotmány elkészítése, pontosabban a történelmi alkotmány helyreállítása. Ezzel párhuzamosan az alkotmány forrását, a Szent Koronát is méltó helyébe kell emelni, hiszen mint legmagasabb közjogi méltóság és a jogok, kötelességek forrása, garanciája hazánk megmaradásának.

Abban nyilván sokan értenek egyet velem, hogy a Szent Korona erejének leginkább megfelelő államforma a királyság. Ezzel szemben abban kevesen hisznek, hogy Magyarország jövője a királyásg és nem (csak) a multja.

Tudjuk, hogy egy évezreden keresztül a mindenkori hatalom forrásaként a Szent Korona, egyesítette a nemzetet és a Kárpát medencét. Tehette már pedig ezt azért, mert a Szent Korona teste sérthetetlen, és egyetlen tagja sem határozhatta meg saját magát a koronával szemben.

Sokan úgy gondolják, hogy hiba lenne megválasztani Schmitt Pált a legmagasabb közjogi méltóságra. Emlegetnek simulékonyságot, pártlojalitást, hozzánemértést meg még mást is. Kormányoldalról meg úgy hallani, hogy joviális természete és konfliktuskerülő attitűdje folytán később olyanok is szimpatizálhatnak vele, akik jelenleg nem Fidesz rajongók.

-- Kéretlen véleményközbeszúrás: Ez a rajongó kifejezés erősen arra késztet, hogy átgondoljuk, legalább is én gondoljam át a közélet állapotát, ha egy pártnak vagy politikai közszereplőnek rajongótábora van. Az ország kezd úgy festeni, mint egy nagy magyar arckönyv. Jelölj kedvencnek és én majd rád vigyorgok... Közérdekű beszúrás vége --

Vagy is nem vége, épp csak elkezdődött. Méghozzá az elszámoltatással, de még korábban. Akkor, amikor az elszámoltatni kívánt idők kormányzata elkövette állítólagos vagy valóságos bűneit. Az Őszödi böszmével, kurvaországgal, kóborkutyák befogásával, akinek nem tetszik elmehet kijelentéssel. Állami mutyival, közvagyonfosztogatással, országrontással. Kaszinóvárossal, telekcserével, pártkifizetőhelyekkel.

Most 108 baloldali kötődésű értelmiségi aláírásával kampány indult az "állítsátok meg Zorbán aput" mozgalom keretében. Akik nyolc évig tapsoltak a kormányzat szemkilövő, azonosítójelnélküli, demokráciát lábbal tipró, erkölcsöt és etikát nem ismerő (radikálisabbak szerint egyenesen nemzetírtó) politikájának, hirtelen elkezdték félteni a demokráciát. Mert az Ő demokráciájuk az más, az valódi(!), demokratikus demokrácia. Az elszámoltatás meg nem több, mint aljas indokból elkövetett keresztes háború a kinevezett gonosz ellen, egyenesen a fizikai megsemmisítésre tett kísérlet -mondják.

Ha már szóba került ez a kifejezés: fizikai megsemmisítés, akkor emlékezzünk a ma is köztünk élő tömeggyilkos Biszku Bélára, aki a mai napig büszke az "ellenforradalom" vérbe folytására. Hangoztatja, nem saját maga hozta az ítéleteket. Igaz, ahogy az is, hogy követelte a bíróságtól a még több fizikai megsemmisítésről hozott bírói határozatot... Még Biszku elvtársat sem számoltatta el a mindenkori magyar hatalom az eltelt húsz szabad évben. Ezzel szemben békésen éli a nem is olyan kisnyugdíjasok boldog rózsadombi életét...

A köztársasági elnök levegőbe beszélt 2006-ban, amikor lemondásra szólította fel az Őszödi böszmét. A Magyar Köztársaság elnöke kétségtelenül gyenge hatalommal bíró, inkább az egység szimbólumaként értelmezhető méltóság -felette a politikának. Beleszólása is alig van. Aggályainak hangot adhat, és itt szinte véget is ér a hatalma.

Az elmúlt húsz évben -amivel most látszólag szakítani óhajt az új hatalom, az elnöki tisztet politikai döntéssel osztotta a mindenkor regnáló kormányzó többség. Így volt Göncz Árpád és Mádl Ferenc is. Így lett volna Szili Katalin is. Kivétel Sólyom László volt, aki ráadásul alkotmányjogászként került képbe. És aki kifejtette azt is, hogy nem találja kívánatosnak az új Magyar alkotmány elkészítését. Holott az születése pillanatától ideiglenesnek aposztrofált, amig meg nem születik az új, a végleges. Idézet az 1949. évi 20. törvényből 

1949. évi XX. törvény

a Magyar Köztársaság Alkotmánya¹ 

A többpártrendszert, a parlamenti demokráciát és a szociális piacgazdaságot megvalósító jogállamba való békés politikai átmenet elősegítése érdekében az Országgyűlés - hazánk új Alkotmányának elfogadásáig - Magyarország Alkotmányának szövegét a következők szerint állapítja meg:

A Német megszállás óta 67, a Szovjet befolyásra készült alaptörvény ota 61, és az 1989. évi 31. törvény alapján kikiáltott harmadik Magyar Köztársaság megalakulásától számítva 21 évet kellett várni, hogy az új alkotmány gondolatával érdemben foglalkozzék a parlament.

Ebben az összefüggésben teljesen természetesnek tűnhet, hogy a kormány nem kíván akadályt gördíteni saját útjába egy ágálló és akadékoskodó elnök személyében. Érthető az is, hogy ez a hatalom nem kívánja Sólyom László újabb jelölését, hiszen Ő maga is részese a jelenlegi alkotmánynak. Mint egykori alkotmánybíró és jelenlegi köztársasági elnök arra esküdött fel, hogy azt legjobb tudása szerint óvja és védelmezze. 

A kormánynak pedig jelen helyzetben nem (csak) óvni és védelmezni kötelessége a fennálló egyesszámú alaptörvényt, hanem helyette létrehozni az újat, (Balról épp ezért erősek a kritikai hangok...) és összhangba hozni a társadalom fejlődését, a jog és igazságszolgáltatást a történelmi múlttal, helyreállítani az alkotmányos jogfolytonosságot.

Ezzel párhuzamosan helye volna helyrehozni az oktatást, amit az elmúlt évek szinte padlóig gyalultak. Idelye volna helyretenni a magyarságtudatot, nemzeti önbecsülésünket, és nagyravágyó, de megvalósítható jövőképet adni az emberek kezébe.

A szabad mozgás jogosultságának egyik eleme a formalitások nélküli határátlépés. Mára minden EU polgár szabadon mozoghat a megyehatárként felfogható tagállami államhatárokon. A Schengeni Egyezmény biztosítja az EU belső határainak ellenőrzés nélküli átlépését.

Az Európai Bizottság "zseniális" döntést hozott. Egyik államnak sem adott igazat, de lehetőséget kínált mindkettőnek, hogy a maga szájíze szerint értelmezze azt.

A baloldali média máris ráált arra, hogy magyar vereségről beszéljen, holott a határozatban hivatkozott jogelvek egyszerűen nem léteznek. Nincsenek állam és nemzetközi egyezmények, melyek a polgárokon kívül vagy felettük rendelkezne a közéleti személyiségek szabad mozgásáról.

A megemlített jogelvek a közéleti és politikai személyiségeket megillető védelemről szólnak, a beutazás korlátozásának lehetősége nélkül. A kockázatot mindkét félnek elemeznie és vállalni kell, de a vendéglátó részéről nem megfelelő megoldás a kiutasítás.

Érdekes is volna, ha az átlagemberhez képest korlátozott szabadsággal rendelkezne adott esetben akár egy államfő. A Szlovák érv, miszerint Sólyom László vállalhatatlan kockázatot jelentett volna, egész egyszerűen szemenszedett hazugság.

Nézzük a döntés hátterét és annak lehetséges következményeit. Abban biztosak lehetünk, hogy az Eu nem áll ki teljes mellszélességgel a térségben felmerülő vitás kérdések rendezése érdekében. Amikor mégis megnyilvánul, úgy kedvezőtlenül ítéli meg a magyar igényeket, panaszokat.

Így volt ez a nyelvtörvény kapcsán, amikor a kijelölt biztos gyakorlatilag változatlan módon helyben hagyta a kisebbségek nyelvhasználatát erősen hátrányos, és méltánytalanul korlátozó intézkedéseket. Így volt akkor is, amikor a kiterjesztett és megkönnyített állampolgárságról döntött a frissen megalakuló parlament, melyre Szlovákia azonnali válaszként büntetéssel rendelte súlytani a magyar intézkedés leendő kedvezményezettjeit.

Most sem történt más, mint Európa inkább behunyja a szemét, vagy kényelmesen másfelé tekint. Nem létező alapelvekre hivatkozva lerázta magáról az EB a két kakaskodó középkeleteurópai kisállam cívódását.

Szlovák oldalról elismerik, hogy az incidens mindkét fél számára kínos. Az EB határozata alapján szeretnék, ha azt mindkét állam tudomásul venné. és a jövőben a barátságosabb légkör megteremtésén fáradoznának.

A Magyar külügyminisztérium álláspontja ezzel szemben az -teszem hozzá: helyesen, hogy a határozattal a kezében nemzetközi bírósághoz fordul jogorvoslatért.

Ez a döntés egyrészt nem oldja fel a kínos helyzetet, másrészt megoldási javaslatot sem ad a jövőbeni hasonló helyzetekre. Ugyanakkor az tisztán látszik, hogy az Unió igyekszik magát kivonni a térség sajátos problémáinak a rendezéséből. Ez az oldjátok meg magatok hozzáállás csak azért tűnik számomra aggályosnak, mert a huszadik századi nagyhatalmi, így az Unio alapító államainak hathatós közbenjárásával alakult ki mindaz a feszültség, ameléy a térség stabilitását veszélyezteti.

Európának saját jól felfogott érdeke kellene lennie, hogy az általa (elődei által) is kiváltott problémákat a lehető legkisebb károkozással igyekezzen megoldani, vagy a konfliktusok szereplőit az összes fél számára elfogadható megoldás feláűllítására ösztönözze.

Mindezektől függetlenül Magyarországnak is jól felfogott érdeke kell, hogy legyen egyrészt saját érdekeinek érvényesítése, így az érdekérvényesítő képesség erősítése a térségben és az EUban egyaránt, márészt akár a jogos érdekek felett is törekvés a legalább megfelelő, de inkább a jó együttműködésre a térség államaival és az EUval kapcsolatban. Már csak arra vagyok kíváncsi, hogy érvényesíthetők ezen elvek egyszerre, bármely elv csorbulása nélkül.

Hajrá külügyminisztérium, hajrá Magyarország!

Egyre nő azoknak a tábora, akik az augusztusi tüzijátékok helyett annak összegével az árvízkárosultakat támogatnák. Az elképzelés tulajdonképpen egészen emberbaráti. Ilyen időkben összefogni kell, nem mulatozni!

De mennyibe kerül a tüzijáték? Egy tavaly augusztusi körkép alapján vidéken (összesen) legfeljebb néháby tízmillió, a fővárosi pedig 100 milliós összeg volna. Ez persze csak a tüzijáték költsége. A teljes rendezvény és programsorozat ennél jóval nagyobb kiadást jelent. Nem volna egyedülálló, ha elmaradna az esti pompa -2002ben a Medgyessy kormány alatt is elmaradt a tüzijáték. Aztán szilveszterkor a Duna felett mégis megtartották.

Arról ne feledkezzünk el, hogy turisztikailag a legerősebb hónap augusztus, amit a fényjáték csak megkoronáz. A rendezvények természetesen nem maradhatnak el, hiszen szükségünk van a turisták költéseire. Az államnak és a turizmusból élőknek egyaránt fontos, hogy a látogatók jól érezzék magukat, legyen megfelelő mennyiségű és minőségű program a számukra. Ennek hiányában jelentős jövedelem és bevételkiesést könyvelhetnénk el, akár többszörösen is meghaladva a vízkárok enyhítésére felajánlott összeget.

A Generali Biztosítóhoz 50 ezer, az Allianzhoz 45 ezer kárbejelentés érkezett a vihar- és árvízkárokkal kapcsolatban. Ez azt jelenti, hogy a fővárosi tűzijátékra szánt 100 millió forintból fejenként legkevesebb 100 ezer forint juthat 1000 árvízkárosultra. A Generali egyébként 8,7 milliárdra becsüli a keletkezett kár összegét, amelyből 3,2 milliárd csak Borsodot érinti, míg az Allianz Biztosító 4,2 milliárdra taksálja a várható kifizetéseket.

A közérdek az közérdek, de: A tüzijáték elmaradása jelentős bevétel kiesést okoz a rendezvények lebonyolításában résztvevő cégeknél. Ezeknek a vállalkozásoknak valószínűsíthető, hogy éves árbevételük nagyrészt az augusztusi tüzijátékból származhat. Így a képlet máris más! Sokszáz családért tegyünk tönkre néhány tíz családot. Ha nagyon csúnyán akarok fogalmazni azt mondanám, hogy könnyű más farkát a csalánba verni.

Máris visszavonom a fentebbi kijelentésemet. Néhány tíz családot nagyságrendekkel egyszerűbb kártalanítani mint a százezernél is több, mindenét elvesztett károsultat... De az ember már csak olyan, hogy sokkal könnyebben lemond arról, ami soha nem is volt a kezében, mint a sajátjáról...

Amondó vagyok, hogy a tüzijátékok árát idén fordítsuk az árvízkárok enyhítésére, és a rászorulók támogatására. Ezen felül egészítsük ki egy valóban jelentős összeggel a károkhoz képest eltörpülő tüzijáték költséget! Az ötös lottó várható főnyereménye a héten három milliárd forint! Indítsunk kampányt, hogy a nyereményről mondjon le a nyertes, és kötelezze magát arra, hogy nyereményét az állam fordítsa az árvízkárosultak javára! Ha a fészbúkon lennék, indítanék egy olyan oldalt, aminek az lenne a neve, hogy:

ha én nyerem az ötöslottó főnyereményét, lemondok róla az árvízkárosultak javára!

Hogy ne érje méltánytalanul nagy kár a nyertest sem, tarthasson meg annyit, amennyit nem szégyell. Így rendben van?

5ös lottó 3000 millió
6os lottó 540 millió
skandi 64 millió
Joker 25 millió

Összesen               3629 millió forint

(megyek és feladom a szelvényt!)

A Fővárosi Bíróság (FB) elsőfokú ítélete szerint közérdekű adat a nemzetbiztonsági beszerzéseket bonyolító cégek listája.

az Alkotmányvédelmi Hivatalnak (AH) 15 napon belül át kell adnia a Transparency International Magyarország (TI) számára azon cégek listáját, amelyeken keresztül a nemzetbiztonsági beszerzéseket bonyolítják – mondta ki szerdán kihirdetett elsőfokú ítéletében a Fővárosi Bíróság.

Lehet, hogy egy kissé eltúlzom a dolgot, de talán a titkosszolgálatok közbeszerzéseit nem kellene lehozni a népszabadság szerdai számában közvetlenül a heti tárca mellett. Azért abban lehet valami, hogy a titkosszolgálatok szeretnek titokban működni.

Akár hogy is van, nem tartom jó ötletnek, hogy civilszervezetekhez kerüljenek ilyen adatok. Egyszerűbb és biztonságosabb volna a titokvédelem, ha azt a titkosszolgálatokat felügyelő bizottság beszerzési albizottsága vizsgálná (valami hasonló biztosan van) meghatározott időközönként. Vagy ez Isten ellen való gondolat?

A FIDESZ alkalmasnak tartja az MSZP államfőjelöltjét.

Az MSZP államfőjelöltje kijelentette: aláírná a kettős állampolgárságról szóló törvényt, de köztársasági elnökként felhívná a figyelmet a következményekre. Mint mondta: a magyar politika soha nem mondhat le arról, hogy felelősséget kell vállalni a határon túli magyarok iránt, de ez nem jelenthet gyámkodást. Kijelentette, a határok megváltoztathatatlanságának doktrínáját nem lehet kétségbe vonni.

Kezdjük ott, hogy egyáltalán nincs olyan doktrina*, amit ne lehetne kétségbe vonni. Elvetettünk mi már itt Európában sok doktrinát. Az utóbbi időben nem a föld körül kering a nagy világmindenség, de még csak nem is a nap körül. Az is bebizonyosodni látszik, hogy a föld nem lapos tányér. Elvetettünk sok vallási doktrinát is, bár némelyek újabban kezdenek feltámadni. Az viszont egészen bizonyos, hogy nincs megváltoztathatatlan határvonal. Sem politikai, sem etnikai, sem semmi más típusú.

Gondoljunk csak bele micsoda fejetlenség is volna, ha mondjuk össze kellene egyeztetni Pannonia Provincia határait a nagy Római birodalmon belül a török hódoltság idején létező Oszmán birodalommal... Esetleg Dzsingiz kán hódításait véglegesnek elkönyvelve ezt is bevonhatnánk a nagy osztozkodásba. A Kínai Népköztársaságnak pedig kéretik kivonulni a Tibeti független államból...

Vagy nem minden határ szent és sérthetetlen? Esetleg ezt valahogy úgy képzeljük el, hogy a világ amint belépett a huszadik (esetleg a huszonegyedik) századba, egy hatalmas nagy pecséttel lezárták (de kik?) a fejlődés minden lehetőségét?

Egyáltalán honnantól kezdve kell a határokat szentnek és megváltoztathatatlannak tekinteni? Főként milyen területre tesszük zár alá a határváltozás lehetőségét?

Vegyünk egy nem túl távoli lehetőséget, mondjuk a második világháború végét. Azért ezt, hogy a felvidéki tót atyafiak nyugodalmasan legyenek éjszak. Ebben az esetben a két Németországot kéretik megint kettédarabolni, összeforrasztani nagy Jugoszláviát, Ukrajnát visszatoloncolni a Szovjetúnióba, ja igen, míg el nem felejtem: Felvidéket kéretik visszafogadni Csehszlovákiába...

Ne feledkezzünk meg a gyarmattartó birodalmaknak lesznek szívesek visszatelepíteni bürokráciájukat egykori újdonsült gyarmataikra... Lássuk be, ez azért nonszensz. De ha ez nem megoldható, akkor honnan is vegyük szentnek és megmásíthatatlannak a határvonalakat? 1920 előttre ugye ne merészeljünk gondolni, mert az mégis csak szentségtörés volna?

Azt is be kell látnunk, hogy kevés olyan birodalom volt Európa történetében, amelyet olyan gyakran tépett a balsors, mint a Magyar Királyságot. Ennek ellenére olyan birodalom is kevés van, amely annyi ideig bírtokolta volna megalakulásától a tulajdonolt területeit, mint a Magyar Királyság a Kárpát-medencét. Birodalmak jöttek, mentek, Alakultak és változtatgatták határaikat. A Magyar Királyság meg állta az idők viharát a huszadik századig szinte változatlanul.

meg eddig! Mert most aztán a nagyvilág kimondta a huszonegyedik század elején, hogy bármiféle fejlődésnek és alakulásnak itt van a vége. Ez a világ a létező világok lehető legjobbika, amit az eljövendő nemzedékeknek megtartani mindannyiunk szent kötelessége az idők végezetéig...

Az elképzeléssel cak az a baj, hogy teljesen életszerűtlen. Ilyen törekvéseket csak egy amúgy elöregedett és haldokló birodalmakban szokás kitalálni. Ha ez igaz, akkor a közös európai birodalom igen hamar kihalásra ítélte magát.

Trianon Európa szent tehene. Szent és sérthetetlen! Addig biztosan, amig velünk is elhitetik ezt a körülöttünk lévő hatalmak. 

* Doktrina: (lat.) a. m. tanítás, tan. elmélet, tudomány. Az államtudomány terén elmélet, melyet az államéletben gyakorlatilag érvényesítenek.

Bűn és büntetlenség

Sosem lesz vége? Biszku ordít és keresztet vet

A megtorló belügyér elismerte: 1956 szabadságharc is volt

2010.06.17 23:03 MNO/Tompos Ádám 

 

Azt hittem, úgy fogom magam érezni a Bűn és büntetlenség Menta teraszbeli vetítésén, mint azok a pártbizalmik, akik voltak olyan szerencsések, hogy titokban megnézhették Bacsó Péter tíz évre dobozba zárt klasszikusát, a Tanút. Nagy Imre kivégzésének 52. évfordulóján, 20 évvel a rendszerváltás után ugyanis illegális filmpremiert tartottak Budapesten, az ötvenes évek talán „utolsó tanújáról”, Biszku Béláról. Nem így történt. 

 

A szamizdatvetítést egyébként az indokolta volna, hogy a 2010-ben is keményvonalas kommunista Biszku lányán keresztül letiltatta a film urániás bemutatóját arra hivatkozva, hogy a rendezőpáros, Novák Tamás és Skrabski Fruzsina trükkel bírta nyilatkozatra az ’56-os megtorlások motorját, mert elhitették vele: szülőfalujából, Márokpapiból érkeztek, és arról szeretnének filmet készíteni, amint a környékről és gyermekkoráról beszél. Négy alkalommal találkoztak Biszkuval, ám egyszer sem tudták rávenni arra, hogy kövesse meg a vérbe fojtott forradalom áldozatait.

Erre figyelmeztet a A FAO és az OECD elemzése melyből kiderül, hogy alapvető élelmiszerek lesznek drágábbak, mint a kenyér, vagy a zöldségek, gyümölcsök. (hirado.hu - MTI)

Egy éve lehet, hogy interjúban a GKI embere azt állította, hogy hazánk fejlődésében nem tekinthető mérvadó ágazatnak a mezőgazdaság, hiszen a világnak nem arra van szüksége. A K+F és az innováció az egyetlen lehetőség, mely fejlődő irányba tudná állítani az országot. A beszélgetésből kiderült az is, hogy a GKIs ember szerint olyan maradvány feudális téziseket vallani, mi szerint a mezőgazdaság a fejlődési, kitörési lehetőség nem más, mint városi legenda -elmaradott, begyepesedett, fejlődni nem képes gondolkodás a pórnép körében.

Persze az igaz, hogy jelenleg a teljes iparunk a kizsákmányoló rabszolgamunkára épül. Akár az ipart, akár a mezőgazdaságot nézzük azt látjuk, hogy a legértéktelenebb folyamatokra vagyunk kárhoztatva. Alapanyagot termelünk és összeszerelünk. Nincs hozzáadott érték, és valóban nincs innováció. Kétkezi biomechanikus gépezet vagyunk egy nagyvállalat szerelőcsarnokában. Korábban agyelszívásról beszéltünk, ami természetesen nem ált meg mára sem, de mellé lettek csatolva a még erőszakosabb tőkeszivattyúk is.

A hipermarketek polcairól fokozatosan kiszorulnak/tak a magyar termékek. Szlovák sonkának nevezett valamivel van tele a hűtő húsvétkor, szlovák tejnek nevezett folyadékot iszunk, vagy osztrák reggeli italt. Holland és német hagymával főzünk, spanyol paradicsomot kapunk a zöldségesnél. Kínai fokhagymát, amerikai génkezelt kukoricát és szóját, de feltehetően a kenyerünk is amerikai lisztből van. Francia sajtot szelünk a reggeli mellé, ebédre vietnámi csirkét fogyasztunk, olasz agyontámogatott, ócska bort iszunk mellé, délamerikai cseresznyét szemezünk, vagy olasz szőlőt. És mindezt tajvani vesszőkosárban visszük haza. Vagy német nájlonzacskóban...

Közben azon tűnődünk, hogy hol a híres magyar szürkemarha, a jó minőségű sertés, a háztáji tyúk és tojás, a szabolcsi alma és barack, a kajszi, a szatmári szilva és a magyar szőlő vagy bor? Olyanok már alig jutnak eszünkbe, hogy házi teljes tej, kövér túró, ízes kiskerti zöldségek vagy ne adj Isten házi toros... Mindez nincs, viszont van  maflatokszinos brazil magyar pirospaprika, meg a kiskereskedelmet agyonszabályozó és ellehetetlenítő HACCP, meg a magyarellenes magyar rendelkezések, meg a kiegyenesített uborka, max 10-12 cm -az a csemege... Mert mi minden ajánlást az Unótól, mint jó nebulók, megszigorítva, agyonbonyolítva veszünk át és alkalmazunk / alkalmaztatunk a létért küzdő gazdákkal...

Az elmúlt húsz és különösen az utolsó nyolc évben nem történt más, hogy a már kiszippantott agyak helyére drágán fizetett gazdasági bérgyilkosokat ültettünk. Ne menjünk messzire, egy magyar jegybank elnök több, mint kétszer annyit keres, mint a FED elnöke amerikában...

A végeredmény itt van az orrunk előtt, és mégsem látjuk, mert lefoglalnak a folyamatos válsághelyzetek. Amig a mindennapi túlélés a tét, a puszta életben maradás, addig a szemünk és a tudatunk zárva marad. Pedig csak arra kell ráébredni, hogy ezeket a terheket épp azok zúdították ránk, akiket szövetségeseinknek szeretnénk tudni...

Én Unió ellenes vagyok. Nem hiszek abban, hogy akik évszázadokon keresztül semmibe vették nemzetünket, azok varázsütésre hirtelen másként kezdenének gondolkodni. Ellenkezőleg! Arról próbálnak minket meggyőzni, hogy nekünk kellene másként gondolkodnunk, leginkább azt kellene elfogadni, ami saját szándékaikkal egyezik. Érdekes összefüggés, hogy amikor így tettünk, az az ország végveszélybe sodródását jelentette. Aztán akárhányszor is vártuk a fejlett nyugat segítségét, az rendre elmaradt -így van ez most is!

Halljuk, hogy élelmiszer készleteink nagyrészt kínából és az egyesült államokból származnak, miközben tudjuk, hogy Európa éléskamrája mégis csak a legjobb értékű termőföldekkel rendelkező Kárpát medence. Európa édesvíz készletének jelentős része szintén a Kárpát medencében található. Maradék országunkon belül nincs mire ipart építeni, soha nem leszünk a vas és acél országa. Igen is van egy nagyszerű lehetőségünk, ami ráadásul stratégiai eszköz lesz a kezünkben pár évtizeden belül -már ha akkor is még mi lakjuk kies hazánkat... A mezőgazdasági termelést vissza kell állítani méltó helyére.

Egyre azomban valóban figyelnünk kell. Nem pusztán alapanyagot kell termelni külföldi feldolgozók euro-centjeiért, hanem magunknak kell a megtermelt javakhoz értéket rendelni a feldolgozás során. Ma ugyanis a jó minőségű alapanyag fillérekért kerül ki az országból és jó drágán vásároljuk az amúgy ipari hulladék minőségű, ám de élelmiszerként megjelölt szemetet... És figyelni kell a négy mancsokra is, akik egy teljes mezőgazdasági ágazatot képesek tönkretenni aljas, gazdasági érdekektől vezetve...

Gyönyörű tájainkra túrizmust kell kiépíteni, ahol a helyben termelt élelmiszerek tehetik kívánatossá és felejthetetlenné az eltöltött napokat. Nevezetességeinkre megint meg kell tanulni büszkének lenni. És vissza kell szerezzük a becsületünket, mert ma igen rossz hírünket keltik sokan -jól meggondolt érdekektől hajtva. És sajnos arról sem szabad megfeledkezni, hogy a híresztelésnek alapja is lehet olykor...

Hittel, eltökéltséggel és becsülettel újra fel lehet virágoztatni hazánkat, mert minden adottságunk megvan rá. Most leginkább a hit hiányzik, és a kiszivattyúzott rengeteg euró milliárd persze...

Fel kell készülnünk a fenyegető élelmiszerhiányra, a vízhiányra és az olajhiányra. Oldanunk kell az energiafüggésünket, mert most azáltal (is) vagyunk zsarolhatók. Nincs sok olyan szomszédunk, akire talán valóban lehet számítani az elkövetkező időkben, de akivel csak lehet, meg kell erősíteni a szövetségi szálakat. Nem, nem vagyok paranoiás, csak látom az utat. ami a közelgő világméretű konfliktusba vezet minket. Pedig még nincs túl késő, hogy ezt a folyamatot megállítsuk és visszájára fordítsuk. És nem, nem képzelek messianisztikus szerepet a jövő magyarságának.

Ugyanakkor abban biztos vagyok, hogy azt az évezredes tudást, amit a magyar kultúra a mai napig őriz és hordoz, újra fel lehet használni az életben maradáshoz. Nem csak saját életünket menthetjük meg, de a térségét is. Amiért persze megint nem várunk és kapunk majd hálát Európától most sem, ahogy eddig soha...

Smer-SNS vs SDKU-SaS-KDH-Híd

Az MKP a várakozásokkal ellentétben nem érte el a választási minimum küszöböt, így történetében először nem lesz parlamenti tényező. Ellenben a Híd-Most több, mint 8%os sikere felülmúlta az előzetes elvárásokat.

A magyarországi politikai pártok képviselőinek kommentárjaiban jobbról is, balról is jönnek a vádak: A Szlovák törvényhozásból kieső MKP választási erdménye a FIDESZ külpolitikájának (is) köszönhető. A Magyar Koallíció Pártja teljes vezetése, így Csáky Pál is lemond. Nem elképzelhetetlen, hogy a meggyengült pártból sokan átlépnek majd a Bugár Béla nevével fémjelzett Híd-Most nevű frissen alakult és a parlamentbe egyből bekerült párt soraiba.

Mindenekelőtt szögezzük le, hogy a jobbközép erő (ha nem is túl nagy, de) többséget szerzett a tegnap zajlott választásokon a Felvidéken. Ficó javított négy évvel ezelőtti eredményéhez képest, ami további gondolatokat vet fel. Ugyanakkor nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a szélsőségesen radikális Jan Slota vezette SNS a politika margójára szorult. Épp csak elérte a választási küszöböt. Bár azt se felejtsük el, hogy voltak jóslatok, amik arról szóltak, hogy be sem fognak jutni.

Mivel Vladimir Meciar pártja sem jutott mandátumhoz a pozsonyi diétán, így a jelenleg regnáló hatalom vélhetően ellenzéki pozícióba kényszerül. Ficó úgy nyilatkozott, hogy felkészült akár a kormányzásra, akár az ellenzéki szerepre. Azt is közölte, hogy a jobboldali összetákolt koallíciónak legfeljebb egy évet ad.

Magyar vonatkozásban mindenképp megfontolásra méltó a kialakult politikai helyzet, hiszen kétségtelenül hatással voltak a felvidéki választásokra az elmúlt hetek magyar eseményei. Várható, hogy a jobbközép alakította kormány új alapokra képes majd helyezni a Szlovák-Magyar kapcsolatokat, így a nyelvtörvény és a magyar állampolgárság kiterjesztésének ügyét is.

A FIDESZ külpolitikáját illető kritikák alapja az egyeztetés hiánya, amit az időközben felállt magyar kormány úgy kommentált, hogy szívesen tárgyal bármiről, ha már lesz kivel. Hamarosan kiderül, hogy milyen összetételű Szlovák kormánnyal kell felmelegíteni a meglehetősen elhidegült (jó) szomszédi iszonyt.

Trianon ide, SNS oda, azt semmiképp nem volna szabad végleg veszni hagyni, hogy a Felvidék és a magyar alföld között mindig is jó, élénk volt a kereskedelmi kapcsolat. Ezen az sem változtathatna, hogy jelenleg elválaszt minket egy egyre inkább elhalványuló politikai határvonal, hiszen mint Uniós tagállamok, ugyan annak az államszövetségnek vagyunk tagjai -így elvileg, hosszú évtizedek után újra egy oldalon állunk.

A parlament a mai napon (2010. 05. 31. - 13:50), 302 igen, 55 nem, 12 tartózkodás mellett elfogadta Dr Semylén Zsol (-KDNP) és Dr Kövér László (-FIDESZ) törvényjeveslatát a Nemzeti Összetartozás melletti tanúságtételről. Egyidejűleg a Tisztelt Ház megszavazta azt a kérelmet is, hogy Sólyom László, a Magyar Köztársaság elnöke gyorsított eljárásban hírdesse ki a törvényt. 2010 június negyedikén az Országgyűlés emlékülést tart.

Az állampolgárság kiterjesztése és a trianoni megemlékezés -új néven az összetartozás napja, olyan hiánypótlás, amivel a magyarság tartozik önmagának. Nemzetünket 90 éve olyan támadás érte, amit talán nem is minden nép lenne képes túlélni. Az elcsatolt területek magyarellenessége, a kultúránk, nyelvünk, szokásaink, hagyományaink és történelmi örökségünk megsemmisítésére tett elnyomó törekvések mégsem gyengítették, épp ellenkezőleg, erősítették összetartozás érzésünket. A mai határokon átnyúló kölcsönös kapcsolattartás, az egységes nemzettudat a közös jövő vállalásának első lépése.

Az elmúlt húsz év történetében feloszlott a nagyszovjet birodalom, a délszláv válságban megszűnt Jugoszláviából kiváltak a kényszerrel hozzátoldott nemzetek. Kettévált a Cseh és Szlovák köztársaság. De nem csak elkülönülések, válások jellemezték ezt az időszakot. Egyesült a két Németország, Európa létrehozta államainak szoros szövetségét, és a folyamatban ma ott tartunk, hogy duplájára bővült az EU tagállamok közössége.

Trianon óta a megcsonkított magyarság és az eltorzított arcú Európa olyan sebeket hordoz, amikről nem lehet tovább nem beszélni. Olyan sebeket visel minden  trianonban érintett nép, nemzet és polgár, amire a halgatás, az eltagadás vagy a tudatos történelemhamisítás ugyan látszólag kényelmes álláspont, de semmiképp nem gyógyír.

Amikor az európai regionalitás elvében gondolkodunk, és ennek szellemében nézzük Európa térképét, azt látjuk, hogy a Kárpát medence olyan egységes régió, amit az elmúlt évszázadok megpróbáltatásai sem, és az újkori történelmi viharok sem voltak képesek széttépni. A vérségi, kultúrális és nyelvi kötelékeink nem hogy gyengültek, de erősödni voltak képesek.

A Nemzeti Összetartozás napja azt az Istentől eredő erőt hivatott megjeleníteni, ami minden magyar összeköt határainkon belül, a Kárpát medencében, Európában és a világban -akárhová is vetett minket a sors.

Nacionalizmus volna a Trianoni gyászról megemlékezni, és ennek kapcsán megünnepelni az eltörölhetetlen nemzeti kötelékeinket? Nacionalizmus volna a magyar állampolgárságot megadni minden magyarnak? Ez nemzettudat és nemzeti önrendelkezés!

Mellesleg ha már nacionalizmusról beszélünk azt is érdemes megvizsgálni, milyen jellemzői vannak a nacioanlizmusnak. Beszélhetünk a harcos, támadó hazafiasságról, ami minden más népet, nemzetet maga alá gyűrve kíván egy felsőbbrendűséget megvalósítani. Ilyen volt a náci Németország, de ilyen ma a szomszédos Szlovákia is.

Ezzel szemben beszélhetünk egy békés, higgadt nacionalizmusról is. Ez is meg van győződve saját nagyságáról, de ezt a nagyságot nem máshoz méri, hanem saját múltjából, kultúrájábó, hagyományaiból eredezteti. Ez a második fajtájú nacionalizmus nem harcos, nem agresszív, és még csak nem is kirekesztő vagy elutasíó. Ez a nacionalizmus nagyapáink bölcsességét tükröző lokálpatriotizmus. Ha a magyar nép, nemzet és polgár nacionalista, akkor valószínű, hogy ez utóbbi nacionalizmust gyakorolja.

Nemzetünk magyarságában ellentmondást nem tűr, de hajlamos elviselni és együttélni más népek, nemzetek fiaival és lányaival. Így volt ez az elmúlt kilencven évben határainkon belül és a Kárpát medencében. De így volt ez a Magyar Királyság 1100 évében, és ha még a hivatalos történetírás ezt el sem fogadja, de a modern államisággal nem rendelkező időkben is, ahonnan a magyar bölcsesség ered. És ha az Isten úgy akarja, így lesz ez az elkövetkező századokban is.

Ezt a bölcsességet ünnepeljük eztán, a gyászt sem feledve június negyedikén, a Nemzeti Összetartozás napján.

Tegnap déltől ketyeg az óra, a kormány megalakult, indulhat a gőzmalom. A szépigéretek annyit érnek, amennyit a mindennapokban megvalósít belőle az új hatalom.  Most dől majd el, hogy az ígéreteken túl van-e elég muníciója a második Orbán kormánynak arra, hogy célkitűzéseit elérje. Hétfőn megtörténnek a minisztériumi átadás-átvételek, ezzel teljessé válik az apparátus működésének összes feltétele.

Több dologgal kapcsolatban vannak bennem kérdések. Az egyik a két hét alatt rendet teremtő Pintér Sándor jövőbeni ténykedése. Az tarthatatlan, hogy vannak területei az országnak, ahová rendőr be sem merte tenni a lábát. Komoly energiát kell fordítani arra, hogy rend legyen, kíváncsi vagyok, hogy csinálja majd Pintér Sándor.

Ennél is fontosabb hosszútávú kérdéseim, a gazdaság rendbetétele. Biztos vagyok benne, hogy az adók mértékének és számának csökkentésével, az adózási rendszer egyszerűsítésével növelni lehet az adózási hajlandóságot. Másrészt, ha több pénz marad a polgár zsebében, akkor többet költ, ami végeredményben a gazdaságnak is jó és a forgalmiadó-bevételt tekintve is van hatása.

Kíváncsi vagyok rá, hogyan és milyen mértékben tudja majd ösztönözni az új kormány a magyar termékek forgalmát. Milyen eszközökkel tudja majd úgy védeni a magyar piacot, hogy az mégis összhangban legyen az EU törekvéseivel. Ausztriában minden terméken jól láthatóan feltüntetik a származási hely zászlóját. A vásárlók pedig a pirosfehéret keresik... Ezt lenne j elérni nálunk is. Tessék pirosfehérzöldet venni, ha csak lehet!

Még nagyobb kérdés az új alkotmány ügye. Az teljesen világos, hogy a jelenlegi, egyébként ideiglenes alaptörvény alkalmatlan a szerepe betöltésére. Kíváncsi arra vagyok, hogy milyen mértékben jelennek meg majd az újban a történelmi alkotmány irányai, és elvei.

Vége az ünneplésnek, a fanfáros bevonulásoknak, az ígéreteknek. Hétfőtől kezdődik a munka.

Show must go on!

A mai napon a parlament 261 igen szavazat, 107 nem és 0 tartózkodás mellett megszavazta a kijelölt miniszterelnök kinevezését. Ellene szavaztak a Jobbik, az LMP és az MSZP jelen lévő képviselői. Schitt Pál házelnök, tisztéből adódóan nem szavazhatott, 17 képviselő pedig nem volt jelen a szavazáson.

Orbán Viktor beszédében reagált a kormányprogram vitájában felmerült kérdésekre. Többek között beszélt az elmúlt nyolc és az egész húsz évről, gazdaságról és a jövő elvárásairól, lehetőségeiről is. A kormányprogram megfogalmazásával kapcsolatban nagy derültséget keltett, amikor Észak Korea és Venezuela került szóba.Itt tekinthető meg a beszéd az azt követő szavazás és az eskü.

Bár ideje volna hazánk dolgaival is foglalkozni kicsit, egyelőre nem nagyon tudok mivel. A bizottsági meghalgatások különösebben nem érdekelnek, az elszámoltatás és a mindenünnen leselkedő gazdasági aknák és csontvázak is kezdenek unalmassá válni. Ahogy a tótok hisztériája is. Trianonról sem tudok sok újat elmondani, annyi mindenki mondott már annyi mindent.

Beszélhetnék a családom és a "határon túl" kapcsolatáról, de nem igazán szorosak a szálak. Az egyik ősöm sokat mulatott Kolozsvárott, de ennél többet nem tudok felemlegetni. Ha csak azt nem, hogy a pozsonyi diétákon alakították a nemzet sorsát. Ott, ahol most a tótok akarják igazgatni a rablott terület magyarságát. Visszakanyarodtem, pedig nem szeretnék.

A jövővel kapcsolatban csak reményeket és vágyakat tudnék mondani. Azt remélem, hogy a nép újra nemzetté kovácsolódik, ahol a barátságok erősebbek lesznek a politikai ideológiáknál. Az a legnagyobb elvárásom az alakuló kormánytól, hogy kezdje el a megsavanyodott levegőjű lövészárkok betemetését. Épp itt az ideje! És most már azt se firtassuk, hogy ki, mikor és hogyan kezdte el a bunkerpolitikát, már nincs értelme. Ha ebben a munkában az élen jár a kormány, akkor talán menni fog az Istenadta Nemzetnek is...

Szlovák - Magyar két jó barát...

... csak most egy kicsit mérges az öcskös a nagytesóra. Hát, megesik az ilyen a legjobb családban is. 

Szlovák-Magyar viszonylatban azt várom, mikor fogják kezdeményezni hazánk felelősségre vonását valamely nemzetközi grénumok előtt, mivel a Szlovák nemzeti jelképeket jogtalanul használjuk. Tudniillik a kettőskereszt hármashalmon ősi szláv jelkép, amit mi, a sehonnai bevándorló kódis magyarok, aljas módon eloroztuk tőlük, miközben romba döntöttük a kárpáti nagyszláv ősállamot.

A Szlovák államfő tegnap este az ottani "köztelevízióban" szólalt meg a kettős állampolgárság ügyében. Biztosította a magyarokat, hogy Szlovákia közös otthonuk, ahol mindenkit megilletnek az egyetemes emberi jogok. A szlovákiai magyarokhoz beszélve azt is leszögezte, hogy a felmerülő problémák  megoldására a jövőben is "mindig a tisztességes párbeszédet" fogják előnyben részesíteni.

Ámbár kijelentésnek nem utolsó egy ilyen nyilatkozat, nekem mégis valami egészen más álláspont jut eszembe a nyelvtörvény kapcsán. Akkor mintha azt mondták volna, hogy ez a törvény Szlovákia belügye, amibe a Magyar állam nem szólhat bele! Így vitának a kérdésben helye nincs... Aztán volt valami olyan, amikor a Magyar köztársaság legmagasabb közjogi méltóságát úgy fordították vissza a Duna híd közepén, mint egy nemzetközileg körözött terroristát. Szép volt fiúk, de ez is egy randa öngól.

Tárgyalni azzal kell, akivel lehet. Talán ezért van, hogy a leendő miniszterelnök első hivatalos külföldi útja -közvetlen az eskütétel és az utánna rendezendő ünnepséget követően Varsóba vezet. Hát az meg pech, hogy Ficó Úr ezt is személyes sértésnek véve úgy tekinti, mint ha a magyar kormány vezetője "saját hazáját" ugraná át a "szomszédos" Lengyelorszába menet.

Ott a felsőmagyarországi megyékben végre azzal volna szükséges foglalkozni, hogy meghatározzák saját identitásukat. Egyelőre ez semmi másból nem áll, mint a magyarságtól való elkülönülésből. Mint ha megállt volna az idő, és a mai napig a reformkort élnék, ahol az éledező nemzeti öntudat épp most kezd még csak bimbókat hozni a tót atyafiak lelkében. Komisz egy kölyök ez a Szlovákia, de ideje lenne felnőni nekik is. Lassan elérik ők is a nagykorúságot...

A nemzetbiztonsági bizottsági meghalgatást csont nélkül vették a miniszterjelöltek. Martonyi János és Pintér Sándor. Mondjuk ez várható volt.

Hírek tekintetében el vagyok maradva. Arról is csak nemrég hallottam, hogy a ma NBH néven működő szolgálatot AVH-ra keresztelte át az új kormány. Gondolom a korábbi vélt, vagy valós kompromittálódás miatt. Mondjuk az AVH -miszerint Alkotmányvédelmi Hivatal, nem a legszerencsésebb név. Egy fokkal jobb, ha AH lesz a neve. Így legaláb hasonló mozaikszót képeztek az elhárításnak, mint a hírszerzésnek (IH).

Az mondjuk engem kicsit aggaszt, hogy az elhárítás a BM alá kerül majd. Bár, ha az ellen nincs kifogásom, hogy a hírszerzés meg a külügyhöz, akkor ezzel sem lehetne elvben. A katonai titkosszolgálat eddig is a szakminisztérium alá tartozott, ott nem lesz változás.

Gondolom, hogy most -bár azt ígérte a leendő miniszter, hogy költségvetlési és belső felépítési átszervezés nem lesz -nyilván a felső vezetés lecserélésétől eltekintve, csak az arculatot kell megcsinálni. Logo, párdon: címer, fejlécek, igazolványok, mittom még mi. Vajon mi lesz az NBH címerrel? Tudniillik abban egy turulmadár látható. Bár ez a honvédségre és néhány intézményére is igaz.

Északi testvéreink tényleg nem tréfálnak! Ők bizony komolyan gondolják, hogy amelyik szlovák állampolgár önként felveszi a magyar állampolgárságot, attól a szlovákot majd jól elveszik. És úgy tűnik, komolyan is gondolják. Most aztán majd lehet(ne) jajveszékelni...

Hajdani székesfővárosunkban a tót atyafiak arra játszanak, hogy a magyar állam a hasa alá húzott farokkal hátrál majd meg, de ha lehet bízni a múltban, akkor a második Orbán kormány, ahogy azt tette már egyszer négy évig, újra keményen megáll a magyarok érdekeiért.

Na már most a magyar parlament megszavazta (a felvidéki magyarokra is) a magyar állampolgárság kiterjesztését, én hajlok rá, hogy akár választójoggal is meg kellene még toldani, de az a magyar jogrendben nem az állampolgárság kérdésköre. Aztán ha már a színmagyar területeken mindenki megkapta a magyar állampolgárságot, illetve ezzel párhuzamosan elvesztette a szlovákot, jöhet az újabb lépés.

Én bizony vinném a piros-fehér-zöld cölöpöket és kissé északabbra tolnám a (z etnikai alapú) határvonalat. Mert hát, ha odaát önként lemondanak a lakosság egy részéről, akkor Istentől rendelt feladata Magyarországnak, hogy kirekesztett honfitársainkat befogadja -akkor már legelőstülm, falvastul, várastul... területestül. Persze mivel északi barátainkkal ugyan annak a nagy államszövetségnek a tagjai vagyunk -ami a határokat elvben eltörölni hivatott, így már ez is csak jelképes.

Isten adjon erőt, egészséget Fico és Slota Uraknak a paranoiához, nekünk pedig ki~ pontosabban össze-tartáshoz erőt amig újra belakjuk Kárpáthazánkat!

Szlovákiának nemzetbiztonsági kockázatot jelent saját múltja, az ezer éves magyar államiság!

Kafkai szinten a felső-magyarországi magyarfóbia. A hajdani székesfővárosban fortyog a lebutított nemzeti öntudat. Értem én a hisztériát, hiszen északi szomszédunk területe egykor teljes egészében részét képezte a Magyar Királyságnak és bizonyos szempontból ma is része a Szent Korona országainak.

Slota és pártja olyan kifejezésekkel illeti hazánkat, amik leginkább saját magát minősítik... A második világháborút használja analógiának. Ha már szóba hozta, akkor nézzük mi is az analógia valós alapja!

Az önálló Szlovák állam egyetlen történelmi előzménye a nagybicssei születésű Tisza József (Jožef Tisso) féle fasiszta állam, amelynek nemzeti törekvéseit Adolf Hitler támogatott. No comment... Vagy is nem, van hozzáfűznivalóm. Ebben gyökerezik Jan Slota retorikája -egy "igazán Európai" gondolkodásmód!

Fico: Magyarország nem önmagával határos, ahogy azt a magyar politikusok hangoztatják, hanem "egy öntudatos és szuverén Szlovákiával", 

nyilatkozta ezt a jelenleg hatalmon lévő Szlovák kormányfő, miután a Magyar Parlament 344 igen, 3 nem, 5 tartózkodás mellett elfogadta a kettős állampolgárságról szóló törvényt.

A budapesti döntéshozatalt követően összeült a pozsonyi kormány és javaslatot fogadott el a szlovák állampolgársági törvény módosításáról, amely szerint az a szlovák állampolgár, aki felveszi a magyar állampolgárságot, automatikusan elveszíti a szlovákot. "Nekünk egyszerűen védekeznünk kell" - szögezte le Fico.

Persze Uniós útlevél nincs, de ilyen alapon az a szlovák aki európainak vallja magát, automatikusan veszti el a szlovák állampolgárságát? Vagy az európai és tengeren túli kettős, szlovák állampolgárok nem jelentenek veszélyt? Persze, nem! Ők nem magyarok...

Ami az öntudatot illeti, az ezer éves magyar államiságból cseh uralom alá kerülve szertefoszlani látszott a szlovák önrendelkezés álma. A második világháború és a rövid független intermezzót követően ismét visszakerültek a cseh hatalom uralma alá. Történelmi múlt és önálló kultúra nélkül nehéz saját identitást produkálni. Úgy tűnik, hogy manapság az összetartozás egyetlen biztos pontja a magyarellenesség.

Az utóbbi napok bejegyzései nagyrészt egy téma körül forogtak. A közelgő gyászos évforduló, Trianon kapcsán írtam már ilyet is, olyat is, de egy dologgal még nem foglalkoztam külön, a jövővel.

Vesszőparipám, hogy a jövőt nem alakíthatjuk, ha a jelent nem értjük mert a múltat nem ismerjük. Így a jövőről való elképzeléseim is a múltban gyökereznek. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a múltat szeretném visszahozni, ellenkezőleg. Épp azért kell a múltat ismerni, hogy a hajdani hibákat többé ne kövessük el. Ugyanakkor ez azt is jelenti, hogy a múlt -akérmilyen is volt, alapja mindannak, amit a jövőben kívánunk elérni. Akkor is, ha gyökeres változásokat óhajtunk.

Az utóbbi napokban gyakran találkoztam azzal a nézettel, hogy ezt az egész trianoni revízionista baromságot, nagymagyarkodást el kellene végre felejteni, hogy inkább a jövővel foglalkoznánk Trianon helyett, vagy hogy már megint egy gyászünnep a magyarságnak.

Az ilyen végkövetkeztetésű eszmefuttatásokkal, ha értem is miért gondolkodnak így néhányan, nem tudok azonosulni. Azzal viszont maximálisan egyetértek, hogy a személyes nézeteink és véleményünk a múlt szerepéről nem lehet és nem szabad, hogy akadálya legyen a jövő építésének!

Nem akarok a számos múlt-elemzés mellé egy újabbat tenni. Most nem akarok az előzményekkel foglalkozni, nem akarok történelemből senkit kiokítani. Akit érdekel az igazság, az tudja hol nézzen utánna. Akit nem érdekel a saját múltja, az meg szintén tudja milyen ideológiákból merítsen. Egyet szeretnék csak.

Trianonban aláírtunk egy szerződést. Ránkerőszakolták akaratunk ellenére. Legyőzöttként nem tehettünk mást, mint elfogadtuk a megalázó feltételeket. A második világháborúból a német megszállásig igyekeztünk kimaradni. A háborút követő Szovjet megszállást is túlélték szüleink, nagyszüleink.

Tartozunk magunknak, és mindazon megnevezett és névtelen hősöknek akik részt vállaltak a magyarság megmaradásának nagy munkájából, hogy fájó sebeinket nem rejtegetjük tovább sem magunk, sem a világ elől, de épp ellenkezőleg: Kitisztítjuk ami az idők során belerakódott és meggyógyítjuk. Azt szeretném, ha legalább a legnagyobb nemzeti sorskérdéseinkben egységes véleményen volna a nemzet. Pontosabban ha először is újra nemzetté válhatna a nép!

A magyar nemzet együvé tartozásának egyik "gyógyfüve" az állampolgárság visszaadása minden magyar ember számára. Én nem idegenkedem attól sem, ha ráadásul alanyi jogon választójogot is kap minden magyar állampolgár.

Mindem magyar számára meghatározó sorskérdés volt Trianon. Akár elismeri ezt a tényt, akár nem, az életére, szülei, nagyszülei életén keresztül, de a politikai helyzetben is  máig hatással van, és nem csak ránk, magyarokra a Trianoni örökség, hanem az egész Közép~ és Kelet európai régió minden állampolgárára is.

Történelmi kötelességünk emlékezni trianonra. Ugyanakkor teljes mértékben azonosulni tudok azzal a nézettel, hogy Trianon ne csak a nemzet gyásznapja legyen, hanem az ujjászületés reményének jegyében a Nemzeti Összetartozás napja is!

Fidesz — Magyar Polgári Szövetség

Képviselőcsoportja

Kereszténydemokrata Néppárt

Képviselőcsoportja

 

Törvényjavaslat a Nemzeti Összetartozás melletti tanúságtételről

Előterjesztő:

Dr. Kövér László

Dr. Semjén Zsolt

Budapest, 2010. május

2010. évi .. . törvény

a Nemzeti Összetartozás melletti tanúságtételről

Mi, a Magyar Köztársaság Országgyűlésének tagjai, azok, akik hiszünk abban, hogy Isten a történelem ura, s azok akik a történelem menetét más forrásokból igyekszünk megérteni, hazánkért és a magyar nemzet egészéért, az Alkotmányban rögzített felel ősségünk jegyében, a magyarság egyik legnagyobb történelmi tragédiájára, a történelmi Magyarországo tszétdaraboló, s a magyar nemzetet több állam fennhatósága alá szorító, 1920 . június 4-én aláírt békediktátumra emlékezve, számot vetve e békediktátum által okozott politikai, gazdasági, jogi és lélektani problémák máig tartó megoldatlanságával, egyaránt tiszteletben tartva a magyar nemzet érdekeit és más nemzetek jogát arra, hogy a magyarság számár a fontos kérdésekről másként gondolkodjanak, attól a céltól vezettetve, hogy e cselekedettel hozzájárulunk a Kárpát-medencében együtt élő népek és nemzetek kölcsönös megértésen és együttműködésen alapuló békés jövőjéhez, s egyúttal a XX. század tragédiái által szétdarabolt Európa újraegyesítéséhez, a következő törvényt alkotjuk

1. §

A Magyar Köztársaság Országgyűlése tisztelettel adózik mindazon emberek, közösségeik és azok vezetői, illetve az ő emlékük előtt, akik 1920. június 4., a magyar nemzet külső hatalmak által előidézett igazságtalan és méltánytalan szétszaggattatása után áldozatvállalásukkal és teljesítményükkel lehet ővé tették, hogy e tragédiát követően a magyarság mind szellemi, mind gazdasági értelemben képes volt újra meger ősödni, s képes volt túlélni az ezt követő újabb történelmi tragédiákat is . Az Országgyűlés fejet hajt mindazon nők és férfiak, illetve az ő emlékük előtt, akik e küzdelemben az elmúlt kilencven év során magyarságukért hátrányt, sérelmet szenvedtek, külön megemlékezve azokról, akik az életüket kényszerültek áldozni nemzeti önazonosságuk vállalásáért .

2. §

A Magyar Köztársaság Országgyűlése megállapítja, hogy a trianoni békediktátum által felvetett kérdések történelemből ismert eddigi megoldási kísérletei — mind az idegen hatalmak segítségével végrehajtott újabb határmódosítások, mind a nemzeti önazonosságnak a nemzetköziség ideológiája jegyében történt felszámolására irányuló törekvések — kudarcot vallottak. Ebből kiindulva az Országgyűlés kinyilvánítja, hogy a fenti problémák megoldását csak a nemzetközi jogi szabályok által kijelölt keretek között, demokratikus berendezkedésű, szuverenitásuk birtokában lévő, polgáraik és közösségeik számára gyarapodó jólétet, jogbiztonságot és a gyakorlatban is érvényesülő jogegyenlőséget biztosító, egyenrangú országok kölcsönös tiszteleten alapuló együttm űködése eredményezheti, melynek kiindulópontja csak az egyének — a nemzeti önazonosság megválasztását is magában foglaló — szabadsága, s a nemzeti közösségek belső önrendelkezéshez való joga lehet . Az Országgyűlés ugyanakkor elítél minden olyan törekvést, amely az adott állam területén kisebbségben élő nemzetrészek asszimilációjának előidézésére irányul.

3. §

A Magyar Köztársaság Országgy űlése kinyilvánítja, hogy a több állam fennhatósága alá vetett magyarság minden tagja és közössége része az egységes magyar nemzetnek, melynek államhatárok feletti összetartozása valóság, s egyúttal a magyarok személyes és közösségi önazonosságának meghatározó eleme. Ebből kiindulva az Országgy űlés megerősíti Magyarország elkötelezettségét a magyar nemzet tagjainak és közösségeinek egymással való kapcsolatuk fenntartására és ápolás ára, és az Európában elfogadott gyakorlatot alapul vevő közösségi autonómia különböz ő formáira irányuló természetes igényének támogatására.

4. §

A Magyar Köztársaság Országgyűlése kötelességének tekinti arra inteni a nemzet ma élő tagjait és a jövendő nemzedékeket, hogy a trianoni békediktátum okozta nemzeti tragédiára mindörökké emlékezve, más nemzetek tagjaiban okkal sérelmeket keltő hibáinkat is számon tartva, s ezekből okulva, az elmúlt kilencven esztendő küzdelmeiben az összefogás példáiból, a nemzeti megújulás eredményeib ől erőt mentve, a nemzeti összetartozás erősítésén munkálkodjanak Ennek érdekében az Országgy űlés június 4-ét, az 1920. évi trianoni békediktátum napját a Nemzeti Összetartozás Napjává nyilvánítja.

5. §

Jelen törvény 2010 . június 4-én lép hatályba.

Indokolás

Az 1920. június 4-én aláírt trianoni békediktátum kitörölhetetlen, máig feldolgomlan nyomot hagyott Közép-Európai nemzeteinek tudatában, generációk óta a régió történelmének és politikai eseményeinek közvetlen vagy közvetett befolyásolója . Közép-Európa államai és nemzetei a döntés rájuk vonatkozó következményeinek megfelelően eltérő módon viszonyulnak a szerződéshez. Egyes nemzetek önazonosságuk megteremtése és kiteljesítése szempontjából meghatározó és előremutató eseménynek tekintik, ám a magyarság számára Trianon a XX . század legnagyobb tragédiája. A nemzeti emlékezés, a Kárpát-medence népei közös jöv őjének elősegítése és az európai értékek érvényesülése azt a feladatot rója ránk, hogy segítsük Trianon döntéseinek megértését és feldolgozását. Ugyanakkor lehetőséget ad arra is, hogy bebizonyítsuk: a nyelvéből és kultúrájából erőt mentő magyarság e történelmi tragédia után képes a nemzeti megújulásra, az előtte álló történelmi feladatok megoldására.

Budapest, 2010. május 19.

Dr. Kövér László - Fidesz – Magyar Polgári Szövetség

Dr. Semjén Zsolt - Kereszténydemokrata Néppárt

ORSZÁGGYŰILÉSI KÉPVISELŐ

Dr. Schmitt Pál

az Országgyűlés Elnöke részére

Helyben

Tisztelt Elnök Úr!

Az Országgyűlés Házszabályáról szóló 46/1994. (IX. 30.) OGY határozat 85. §-a alapján, „a Nemzeti Összetartozás melletti tanúságtételről” címmel a következő törvényjavaslatot

kívánjuk benyújtani .

Budapest, 2010 . május 19.

Dr. Kövér László - Fidesz — Magyar Polgári Szövetség

Dr. Semjén Zsolt - Kereszténydemokrata Néppárt

Szembenézni a történelmünkkel nem azt jelenti, hogy homokba dugjuk a fejünk és rettentő verejtékezés közepette igyekszünk elfelejteni a múltat... Egész addig igyekszünk, mig a nagy erőlködéstől meg nem pillantjuk saját vereslő tarkónkat magunk előtt...

 Az árvíz következtében feldúzzadt patak alámosta az M1es autópályát.

Beszakadt az M1-es autópálya az ár miatt (www.vg.hu)

2010. 5. 19. 11:09|Utolsó módosítás: 2010. 5. 19. 12:03|Közélet » Társadalom

Az autósokat már Bábolnánál leterelik a pályáról, mivel a 104-es kilométerkőnél beszakadt az M1-es pálya

Érdemes a képet alaposabban is szemügyre venni, ugyanis jó keresztmetszeti szelvényt láthatunk egy magyar autópálya alapjáról. Cirka 20cm aszfalt, alatta vagy fél méter sóder, ami egy nagyjából 15cm vastag betonágyon fekszik. És ennek kilométere háromszor annyiba kerül, mint a világ kultúráltabb felén ugyanennyi, ahol a nagyforgalmú utak alapjában legalább fél méter vastag a betonágy...

Minden út Rómába vezet, már ha járható...